A haláltáborokba hurcolt kispesti zsidókra és cigányokra emlékeztek
Az emlékezés fontosságáról szólt a ma délutáni koszorúzás a Kispesti Újtemető izraelita parcellájában található emléktáblánál és az istentisztelet a Méltóság Napja Templomban. 1944. június 30-án több mint háromezer zsidó és cigány származású embert deportáltak Kispestről németországi haláltáborokba. Kispest Önkormányzata gyásznappá nyilvánította június 30-át. A megemlékezést a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Szövetségének (MEASZ) kispesti szervezete és a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület (RFE) szervezte.
Losó Györgyné, az RFE elnöke elmondta, az egyesület 2014-ben csatlakozott a MEASZ kezdeményezéséhez, a két szervezet közösen tartja megemlékezéseit a haláltáborokba hurcolt zsidó és cigány áldozatokról.
A MEASZ képviseletében Szonderik Gyula emlékezett a szomorú napra, amelyet kilenc évesen élt át. Gyerekként látta, amint a csendőrök marhavagonokba lökdösték a több mint háromezer kispestit, akik között ismeerősei, barátai is voltak. Kötelességünk emlékezni és nem felejteni – hangsúlyozta.
Az RFE nevében emlékező Mohácsi Vilmosné arról beszélt, hogy azoknak, akik az események tanúi voltak, átélték azokat, emlékezniük kell, mert így tudunk mi is emlékezni, utánuk a mi felelősségünk lesz emlékezni és emlékeztetni. Elmondta félelmét, hogy vajon húsz vagy harminc év múlva nem akarják-e majd ezt az eszmét felerősíteni. Cigány emberként a bőrömön tapasztalom, mennyire erős ez a jelenség, érzem a megkülönböztetést – fogalmazott. A zsidókhoz írt levélből idézett: „Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok” (13:3). Ezek az emberek foglyok, rabok voltak, addig nem tudunk méltóképp emlékezni, amíg nem érezzük át azt a gyötrelmet, veszteséget, amit ők átéltek.
Vinczek György alpolgármester elmondta, az 1941-es népszámlálási adatok szerint 65 ezren éltek Kispesten, közülük 2700-an vallották magukat zsidónak. A 2005-ben megjelent Kispesti Krónika egyik írására utalt, amely közel 700 zsidó családot sorol fel névvel, foglalkozással. Ebből kiderül, hogy ezek az emberek –, hentes, nyomdász, bőrdíszműves, hivatalnok, szerelők, kereskedők ugyanolyan szerves részei voltak a városnak, mint mások. Beszélt a Jad Vasem intézetben tett látogatásáról és az üzenetről: van kiút, ha vannak emberek, akik ápolják az örökséget. Nem hiába gyűlünk össze az emléktáblánál, és emlékezünk azokra akik áldozatai lettek a gaztettnek - hangsúlyozta.
Iványi Miklós, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze arról beszélt, hogy 1944. június 3. és július 4. között megálltak a vagonok és nem szállítottak senkit a megsemmisítés felé. Azt gondolhatnánk, hogy ez azért történt, mert észhez tért a társadalom, és belátta, hogy amit tett az olyan mérhetetlenül nagy bűn, hogy ha leállítják, akkor talán visszacsinálható valami. De nem ezért áll le a vonatok sora, hanem azért, mert olyan mennyiségben szállította a magyar közigazgatás az embereket a megsemmisítő táborok felé, hogy nem bírták a halálgyárak, és ezért a négy nap szünet. Kispest Díszpolgára nevesítette az egyik áldozatot, Dr. Bánde Zoltán bölcsészdoktor kispesti rabbit, akit Auschwitzba deportáltak, és akiről az van feljegyezve, hogy halálozási helye ismeretlen. „Annyi bűne volt, hogy származása szerint volt valami a pedigréjén, ami nem tetszett annak a kornak”. Felhívta a figyelmet arra, hogy maga a holokauszt, a porrajmos, a roma holokauszt olyan dolog, amit mindig szeretnének megmásítani. „Alapvető kérdés, hogy vajon 44-ben kezdődött-e a holokauszt Magyarországon a németek bejövetelével vagy sokkal korábban, 41-ben, amikor Kamenyec-Podolszkijba hurcoltak ki közel húszezer testvérünket, akik nem tudták igazolni azt, hogy mi is az állandó lakcímük. Ezt mai politikusok idegenrendészeti eljárásnak tekintik vagy tekintették”. Van-e okunk félni, és attól rettegni, hogy valami szörnyű megint testet ölt és visszajön – tette fel a kérdést. Rajtunk múlik, milyen példát mutatunk, és emlékezetünkben tartjuk azokat, akik nincsenek közöttünk. Legyen áldott a mártírok emlékezete – fogalmazott.
