Az esős időjárás miatt a KMO Művelődési Központban tartotta meg március 15-i ünnepségét Kispest Önkormányzata. A programban az Obsitos Zenekar működött közre.
Dr. Hiller István országgyűlési képviselő emlékezett meg a művelődési központban a 177 évvel ezelőtti eseményekre. „Tisztelet mindazoknak, akik 1848. március 15-ét nemcsak értették, hanem kellő bátorsággal meg is tették. Ünnepi beszédek tucatjai hangoznak el nemzeti ünnepünkön, hiszen mindenütt a világban, ahol magyarok élnek, ezen a napon és a holnapi ünnepen, megemlékeznek a márciusi ifjakról és azokról, akik a dicsőséges forradalmat elindították. Én azonban nem hagyományos beszédet jöttem mondani. Azt szeretném, hogyha úgy ünnepelnénk, hogy értenénk is. Nem egyszerűen csak fejet hajtunk, hanem próbálunk belehelyezkedni. Tényekbe és következményekbe. Annál unalmasabb nincsen, mint amikor egy ünnepi szónok óráról órára elmondja, hogy mi történt március 15-én, és közben mint egy botcsinálta meteorológus azt is közli, hogy mikor esett az eső. Én más vizekre szeretném önöket vinni” – fogalmazott az országgyűlési képviselő.
Hiller István beszámolt a tegnapi munkanapjáról, amikor az Országgyűlésben bizottsági ülést tartottak. „Mentem a bizottsági ülés helyszínére és az utolsó tárgyalóterem, amely mellett elmentem Szacsvay Imre nevét viseli. Szacsvay Imre az Országgyűlés képviselője volt. A Függetlenségi Nyilatkozat egyik megfogalmazója és szerkesztője. A Habsburgok 1849. október 25-én felkötötték. Elmentem a nevét viselő terem előtt. Réztáblán a neve tisztességgel van bevésve. Húsz méterrel arrébb, a Szent Koronától néhány lépésre álltam meg. Márványtáblában arany betűkkel van ott bevésve I. Ferenc József dicsősége. Annak a Ferenc Józsefnek, aki nem közvetlen módon, de mégiscsak uralkodóként leverte és leverette a magyar forradalmat és szabadságharcot, és az ő tábornoka írta alá azt a levelet, amelynek eredményeként felkötötték az egykori képviselőt. Harminc méter volt a távolság a két felirat között. Aztán bementem a terembe, ahol a bizottsági ülés volt. Ez a Delegációs terem. Odamentem az ablakhoz és kinézve Rákóczi lovas szobrát láttam. Oldalt fordítottam a fejemet, ott pedig Kossuthot és társait a tér másik végében. Leültem a helyemre, jobbra fordítottam a fejemet, és felnéztem a terem falára. Ott Kossuthtal és Rákóczival szemben egy nagyméretű freskón Ferenc József magyar királlyá koronázását örökítette meg a művész, szinte látták, szinte nézték egymást, ha nyitva lehetett volna az ablak. Aztán kijöttem a Parlamentből. Andrássy Gyula lovas szobra előtt mentem el, szép szobor. Távollétében, külföldi létében halálra ítélte a Habsburg-hatalom, majd a kiegyezés után Magyarország miniszterelnöke lett és az Osztrák-Magyar Monarchia legendás külügyminisztere. Hogy van ez, kispestiek? Hogy van ez, ha meg akarjuk érteni önmagunkat? Hogy van az, amikor március 15-én igenis nem egyszerűen fejet hajtunk, hanem ünnepeljük a forradalmat? Később a mártírjainkat. Harminc méterrel arrébb pedig márványba véssük az egykori kivégző levét” – tette hozzá. „Eljöttem a Duna-parton. Néztem a gyönyörű hidat, nem az eredetit, mert azt egy másik borzalom lerombolta, de a nevét megőrizte, Erzsébet. Aztán távolabb a zöld színű hidat, ami most a Szabadság híd, de hogyha nemcsak átmennek rajta, hanem megnézik oldalt a feliratot, az Ferenc József híd volt. A házaspár, az uralkodó és felesége, híd párt alkotnak Buda és Pest között. Elgondolkodtam, hogy miről fogok önöknek beszélni. És azt gondoltam, hogy ehhez a közösséghez, Kispesthez és egyébként azt gondolom a magyarság egészéhez, sokkal inkább méltó a történelmünkkel szembe nézve megemlékezni nagyszerű elődeinkről, semmint sablonokkal, néhány verssorral és néhány ténnyel igazolni azt, amit ma gondol a politika a 177 évvel ezelőtti dolgokról. Ennél mi bonyolultabbak vagyunk itt Európa közepén. Ez egy roppant tehetséges nemzet, mert nagyon sok irányból jöttünk. Nagyon sokféle nevet viselve alkotunk egy nemzetet országhatáron belül és országhatáron kívül. Ha viszont így van, akkor másfajta bátorság, mint Petőfié, mint a társaié, másfajta bátorság, mint amikor forradalmat csináltak, de kell ahhoz a mai időkben bátorság, hogy a tisztelet a valósággal való tényleges szembenézés legyen, és nem valamiféle néhány elvárt sor.”
Dr. Hiller István beszédében idézte Deák Ferenc és Kossuth Lajos gondolatait. Deák cikke 1865. április 16-án, a Pesti Naplóban jelent meg húsvétkor. „Készek leszünk törvény szabta úton, törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatóságának biztosításával összhangba hozni” – áll a cikkben. Egy maroknyi magyar lázadt a birodalom ellen. Idézek egy másik levélből. Ezt Cassandra-levélnek nevezi az én tudományom, Kossuth Lajos írta Itáliából, annak az embernek, a haza bölcsének, akitől az előbb idéztem a húsvéti cikkből. „Pedig már rég nem állasz ott. A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás sikamlós terére jutottál. Én e tényben a nemzet halálát látom.” Tudunk-e egyszerre tisztelettel eladózni Kossuth Lajosnak – ott tettük le fél órával ezelőtt a koszorúkat –, és tudunk-e fejet hajtani Deák Ferencnek, akitől az előbbi sorok a húsvéti cikkből származnak. Szerintem igen. A nemzeti létünk, és hogy úgy mondjam, nemzeti megmaradásunk leglényegéről kell beszélni. Annyiszor szakadtunk részekre, politikai részekre és földrajzi nemzetrészekre. Valami miatt mégis államalkotó nemzetként itt vagyunk több mint ezer éve. És ezt nem csak fölemlegetni, hanem éppen a dicső forradalom napján megérteni nagyobb kötelességét, mint egyszerűen csak azt mondani, hogy Nemzeti dal – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Nem lenne tisztességes, hogyha egyszerűen csak állítás párokat hoznék önök elé. Ahogy az előbb Szacsvayt és Ferenc Józsefet. Rákóczit, Kossuthot és a megkoronázott uralkodót. Sisit és „Francit”. Én hiszek abban, amit Deák csinált. Amikor belépek a Szépművészeti Múzeumba, nagyszerű gondolatok megvalósulását látom. Amikor szembe fordulok és látom a Műcsarnokot, előttem van egy alkotó és kreatív korszak, amely egyébként három városból egy metropoliszt teremtett, és hogyha már nincsen kedvem gyalog végigmenni az Andrássy úton, ami az egykori Terézvárost úgy szelte ketté, hogy amikor az ötletadó, akinek a nevét viseli ez az út, elmondta, hogy mit akar, az Országgyűlésben harsány nevetés fogadta. Akkor felülhetek a földalattira, arra a földalattira, ami a világon is az elsők között van a londoni után. Nagyszerű időszak. Annak az időszaknak az a bölcs belátás volt az eredője, amit Deák Ferenc megfogalmazott. Az a Deák, aki egyébként a szabadságharc időszakában is tevőlegesen politikusként, miniszterként egy világos oldalra állt. Most akkor bátorság vagy bölcsesség? Olyan egyszerű az íróasztal mögül megválaszolni. Persze, bátorság és bölcsesség. Leírni könnyű. Hogyan kell azt megvalósítani? – tette fel a kérdést a képviselő.
„A mindenkori politikának az egyik legmeghatározóbb jellemvonása, hogy tudja kiválasztani, mikor kell és illik a vakmerőséget, a bátorságot, és mikor helyes a bölcsességet a nemzet érdekében használni. Majd két évszázaddal ezelőtt nagyon tudták. Majd idén ősszel, amikor arról emlékezünk meg, hogy egy nagyszerű és vagyonos ember három társával együtt jövedelmének nem kis részét ajánlotta föl, hogy legyen Magyarországon Magyar Tudományos Akadémia – épp 200 éve –, akkor azt mondjuk, hogy igaza volt a bölcsnek, hogy tudott bánni a gazdagságával, hogy az évszázados pénzét a köz szolgálatába is tudta állítani. Vajon ma is így van ez? Vagyonosok már vannak. Vajon az a felelősség, amiben élt 200 évvel ezelőtt az, akinek szobrot állítunk szerte az országban, kellő példa-e a mai napra. És aztán persze, törvények sokaságával, magas szintű vitákba csapva össze nézeteket, alakul ennek a nemzetnek a sorsa az egyik legjobb időszakban, amit reformkornak nevezünk. Vajon a mai országgyűlés színvonala, a viták, a szóhasználat, az érvek, a gondolatok, a nézőpontok összecsapása, hogy van egyáltalán véleményem, és nem csak egy gombot nyomogatok. Vajon méltó-e ahhoz a korszakhoz, amikor vakmerő dolgokat hajtott végre a politika? És vajon felismeri-e egy ország mindenkori vezetése, hogy mikor van az, amikor az együttműködés, ahogy Deák fogalmazott, az összhang, többet ér ennek az országnak és ennek a nemzetnek, mintsem önmagában a bátorság emlegetése.
Nem hiszem, hogy aki Deákot tiszteli, nem hajthatna fejet Kossuth előtt. Nem hiszem, hogy egyébként a nemzetünk történelme arra intene bennünket, hogy fekete, fehér, igen, nemekben gondolkozzunk. Az a legprimitívebb, kétségkívül gyakorta igencsak hasznos politika, ne higgyenek neki. Ne legyenek igen pártiak, és ne legyenek nem pártiak. Ne legyenek feketék, és ne legyenek fehérek. Mert ez egy sokszínű nemzet, sokfajta történelemmel. És a jót és a dicsőt akkor tudjuk kellő szintre állítani, hogyha pontosan értjük annak összetevőit és következményeit. A következmény meg az Andrássy út, a Szépművészeti Múzeum, a Földalatti, meg a Műcsarnok, meg ez a főváros, meg az akkori és a mai ország. Erre vigyázni kimondottan vészterhes időben nem egyszerű feladat, de ha valaki vállalja azt a kötelességet, hogy képviseli a többieket, akkor helyesen döntenie fontos. Abban, hogy helyesen döntsünk Kispesten és mindenütt, érteni kell a múltat. Nem azért, mert az szakácskönyv. Ne higgyék, hogy ha azt valaki elmondja, tudjuk, hogy mi a jövő. De eligazodásként a döntéseinkhez biztosabb támpontot nyújt. Itt nálunk Kispesten, a fővárosban és szerte az országban. És azt gondoltam, hogy így köszönteni március 15-ét, 177 év múltán, talán tiszteletreméltóbb, mint összegyűjteni azokat a tényadatokat, hogy aznap reggel 8-tól este 8-ig mi történik” – zárta beszédét Hiller István.
Az ünnepi megemlékezés a Szabadság, szerelem! című zenés-táncos irodalmi műsorral folytatódott. Az előadásban Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolata állt a középpontban. A műsorban közreműködtek Kecskés Tímea és Pálinkás Balázs színművészek, valamint a Forgatag Művészeti Társaság táncosai. A műsor rendező-koreográfusa Paár Tibor, írója-rendezője Meskó Zsolt volt.
A Kossuth téren koszorút helyezett el a szobor talapzatán Gajda Péter polgármester, Ternyák András, Varga Attila és Vinczek György alpolgármesterek, és Ábelné dr. Juhász Mária jegyző az önkormányzat képviseletében, valamint Kispest országgyűlési képviselője, Hiller István.
A pártok, egyházak, intézmények, és civil szervezetek közül koszorúzott: Demokratikus Koalíció Kispesti Szervezete, Jobbik Magyarországért Mozgalom Kispesti Szervezete, Momentum Mozgalom Kispesti Szervezete, MSZP Kispesti Szervezete, Párbeszéd Magyarországért Kispesti Szervezete, KDNP Kispesti Szervezete, Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia és a 301. Kazinczy Ferenc Cserkészcsapat, Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközség és az Ady Endre Református Általános Iskola, valamint a Szőlőskert Református Óvoda, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében Apró József elnök, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara XIX. Kerületi Tagcsoport, CSAK Tisza Sziget Kispest, Gazdasági Ellátó Szervezet, Kispesti Ifjúsági Önkormányzat, Kispesti Kertbarát Klub, Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, Kispesti Nyugdíjasok Szociális és Érdekvédelmi Egyesülete, Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum, Kispesti Véradók Egyesülete, Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete, Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete Kispest, Romák Felzárkóztatásáért Egyesület, Székelyország Tündérkertje.
