Könyvbemutató kávéházi cigányzenével
Nyerges Erika A kávéházi cigányzene kialakulása és hatása a magyar kultúrára című könyve volt a főszereplője a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület pénteki rendezvényének a Kispesti Kaszinóban. Kertész Csaba alpolgármester és Szabó Józsefné Kállai Szilvia romaügyi referens is részt vett a zenés esten.
Losó Györgyné, az egyesület vezetője mutatta be az író, dalszerző, pedagógus szerzőt a közönségnek, majd ráhangolódásként a témára, Csikós Márta és Dömsödi Farkas Bálint énekesek adtak elő három dalt Nyerges Erikától az alkalmi „kávéházi zenekar” (Farkas Jenő – hegedű, Mohácsi Vilmos – nagybőgő, Fehér Norbert – zongora) kíséretével. A muzsikát rövidfilm követte képeslapokon felvillantva a régi pesti kávéházakat.
A hiánypótlónak nevezhető művelődéstörténeti munkáról maga a szerző mesélt a hallgatóságnak. Zenészekről, hazafiakról beszélt, amikor a főúri asztali zenéből eredő kávéházi cigányzene mintegy 200 éves történetét ismertette. Elmondta, hogy az 1920-as évekig – a dzsessz megjelenéséig – a szórakoztató muzsika megtestesítője volt a cigányzene, Budapestet, a kávéházak városát is híressé tette. Nyerges Erika külön kiemelte a nótaszerző Kondor Ernőt, aki 1910-ben egy amerikai hanglemezkiadó pályázatára írta a Vén cigány című dalát, amellyel 5000 dolláros díjat nyert. Beszélt arról is, hogy a zenészek jól reagáltak a kor kihívásokra, a 20-as és 30-as évek nehézségeire, amikor kellett, megtanultak dzsesszt is játszani. Az érdekességek között szó esett az Ostende Kávéházról, amely az 1920-as évektől vált híressé rajkózenekarával (ebben játszott a fiatal prímás, Farkas Gyula, aki aztán 1950-ben az Állami Népi Együttes, majd 1952-ben a Rajkó Zenekar alapítója is volt). Nekik, az elmúlt kétszáz év cigányzenészeinek állít emléket a könyv – hangsúlyozta Nyerges Erika.
„ Képet kaphatunk a cigányzene sokrétű hatásáról, amely a különböző korszakok kiemelkedő művészeit ragadta magával, ihlette remekművek létrehozására. Kitűnő korrajz is egyben, … elgondolkodtatja az olvasót azon, hogy honnan hová jutott a cigányzene a kezdetektől 1941-ig.” – olvasható Gerendási István, a Rajkó Zenekar és Művészegyüttes igazgatójának ajánlásában.
