Megkezdődött az ’56-os kispesti programsorozat
A Kispesti Helikon Kulturális Egyesület képzőművészeinek kiállításával nyílt a kispesti ’56-os programsorozat péntek este a Nagy Balogh János Kiállítóteremben. Előbb Gábor Ilona, a KMO Művelődési Ház igazgatója, majd Vinczek György alpolgármester köszöntötte a kiállító művészeket és a vendégeket, hangsúlyozva, hogy egyszerre ünneplünk és emlékezünk. A Hatvan év emlékezete - 1956-2016 című összművészeti tárlatot Basics Beatrix művészettörténész nyitotta meg.
„Mit gondolnak a tárlaton bemutatkozó alkotók az 1956-os forradalomról? Van, aki átélte, személyes emlékeit fogalmazta meg, mások számára történelem. A történelmi esemény egy-egy motívuma, aspektusa ihletésére születtek a művek. Más és más lehetett hatással, különböző alkotásokat inspirálva. A sokféleség vonzó, elgondolkodtat bennünket látogatókat, műélvezőket. Történelem és művészet kapcsolata, kapcsolódása nem újkeletű. a 19. század legnagyobb festői igyekeztek ’a nemzet lelkiismerete’ lenni képeikkel. Emlékeztetni, párhuzamot vonni, reményt és erőt adni.
Találhatunk ezekhez hasonlót is a képek között: Bereczky Ildikó Széthúzás című műve egyenes leszármazottja és folytatója egy másik forradalom és szabadságharc, az 1848-49-es hatalmas és gazdag grafikai örökségének. A máig azonosítatlan szerzőjű, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött acélmetszet sorozat lapjait idézi a Széthúzás, stílusában és motívumaiban egyaránt.
A Hernádi Paula Emlékfalának tűzfalába ütött seb olyan emlék, ami még ma is felismerhetően létező, találunk nem is kevés olyan házat, amely őriz ilyen nyomokat.
Janisch Kornélia Apám íróasztala című képe is emlék, pontosan az alcímben megfogalmazott mindennapok és magántörténetek emléke.
Mazalin Natália Fala hatásos példája annak, hogyan lesz a konkrét dekorativitásba hajló nonfiguratív látvánnyá, úgy, hogy az egyikből a másikba könnyedén tudunk oda-vissza lépkedni.
Raj Csaba, Ruttkay Sándor művei jól példázzák a figurativitás erejét, ha a gondolatiság, a tartalom is erős mögötte. Hogy e kiállításban ez milyen jelentős, arra további műveket sorolhatunk – Skoda Éva, Schlosser Kornélia alkotásait például.
A jellegzetes motívumok használata nehéz vállalakozás, könnyű a közhely csapdájába esni. Haraszty István és Haraszty Zsófia, Kristóf Lajos, Katona Áron Sándor, Horváth Tamás munkái példázzák, az ’ingenium’, amit a reneszánsz művészek oly fontosnak tartottak, máig nélkülözhetetlen maradt. Ha megvan, az a műalkotás minőségének biztosítéka.
Külön erénye a kiállításnak a műfaji változatosság: fotók, sodronyzománc, bronz, fa, kerámia, pirogránit, hímzés, különféle vegyes technikák, sőt szövegek, hangfelvétel is jelzik, a téma kifejezéséhez a legkülönfélébb eszközök alkalmasak. A romantika egyik legkiválóbb festője, Eugene Delacroix szerint a jó művészek munkáját nem az új elképzelések inspirálják, hanem az a meggyőződésük, hogy a már megvalósított elképzelések még nem mondtak, adtak eleget. Ezért lehetséges, hogy az emlékezés újat hozzon. A Nagy Balogh János terem kiállításának alkotásai is ezt teszik” – fogalmazott a művészettörténész.
