Demeter Zsuzsa portrévariációi
A Finnországban élő Demeter Zsuzsa festőművész Variációk című kiállítása nyílt meg csütörtökön Nagy Balogh János Kiállítóteremben. Május 25-ig tekinthetők meg a képek.
Vinczek György alpolgármester Juhász Gyula Éjszaka című versének egy részletévek köszöntötte az alkotót és a kiállítást. Szabó T. Anna költő Demeter Zsuzsának írt Időtlen én című versét Mohay Orsolya művészettörténész, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény és a Nagy Balogh János Kiállítóterem munkatársa olvasta fel.
A kiállítást Arnóti András író, képzőművész nyitotta meg. „E portrék láttán megtorpanunk az idő parttalan felszínén, talán pontosan úgy, mint amikor egy meteorit elhúzott néhány ezer évvel ezelőtt a földjén, bő termés reményével matató szántóvető feje fölött… Már régebbi portréin is megjelenik a valakivel vagy valamivel való viszonyt deklaráló igényének a pillanata és csábítása, de ott inkább még mozdulatba oltottan. Ma szemtől szembe, arctól-arcig. Közelebb kerülve a tekintethez. És tétekkel. Az idő, a pillanat múlásának és az emberi esendőség tétjeivel. És e folyamat figyelmünk elterelésével zajlik, hisz’ minden a virtuóz rajzi tudás evidens nagyvonalúságával jelenik meg… Lapjain, a portrék e variációin, miként előző munkái nagy részén, az anyag tulajdonképpen mellékes. Így a technika is. Virtuozitása okán lényegtelen, hogy az pasztell vagy vízfesték, grafit vagy bármi, hiszen maga a dolog jelenik meg. És olykor az az abszurd, hogy egy-egy vonal hogyan jelöl ki és tölt be egy teret… A lélek egyik megnyilvánulásának, az álomnak, van tudatos része. Annyi legalább, mint amennyi annak ébrenléti állapotában a reprodukciójához szükséges. Hogy van ez a festészettel? Hát úgy valahogyan, ahogyan azt Demeter Zsuzsa csinálja. A és B pont közötti szakaszt bejárja úgy is, B és A pont közötti szakasz. A Variációk tehát nem csupán egy ember többarcúságát jelölik, hanem egy történetekben gazdag világ egy-egy megragadható pillanatát, nézőpontoktól függetlenül…” – fogalmazott esszéjében.
-------------------------------------
Juhász Gyula: Éjszaka (részlet)
„Az árnyak titkosan közelgnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te űzd fényeddel szanaszéjjel!
Az égen csillagok lobognak
Visszfényei örök napodnak.
Szívemben is - mint csillag égen,
A te örök visszfényed égjen!”
--------------------------------------
Szabó T. Anna: Időtlen én – Demeter Zsuzsának
Hogy ki vagyok? Ahány perc, annyi ember.
Áramlik bennem, úszom benne én.
Aki mindig volt, annak lenni sem kell.
Fény szikrázik a tények tengerén.
Molekula. Sejt. Szerv. Szervezet. Énem
hús, anyag, szín, szag, tér, mit foglalok,
a világ tehát minden, ami én nem.
Vagy nincs határ: a világ én vagyok.
Villódzik minden. Arcra arc, a percek
megsokszoroznak, kitágítanak,
lehúz a víz, az örvény újra felvet,
nincs egy valóság: nincs szilárd alak.
Hogy ki vagyok? A kérdés az: ki kérdi?
A látó rögzít, csak egy villanás,
a szem az adott pillanatot érti –
ragyog: vagyok. Az én: mindenki más.
Szuszog a kép az áramló időben,
a villódzása eleven erő,
általa értem, hogy világgá nőttem:
egy lélegzet van, mert egy levegő.
Néz. Nézed, nézem. Fényünk lesz fényem.
Egyek vagyunk, míg együtt vagyunk.
Röptetve rögzít – léte léted, létem.
Csak lélegzünk a fényben. Hallgatunk.
