Szent István ünnepén
Ünnepi beszéddel, műsorral és koszorúzással emlékezett az önkormányzat a magyar állam alapítására a József Attila utcai Nyugdíjasház kertjében.
Összetartozásról, európai és keresztény kötődésről, nemzeti identitásról, a Szent István-i örökségről, párbeszédről és Kispest fejlődéséről beszélt az ünnepség szónoka, Gajda Péter polgármester.
„Hosszú évek hagyományának megfelelően azért gyűltünk össze itt államalapító Szent István királyunk szobránál, hogy az 1083. augusztus 20-i szentté avatásának évfordulóján megemlékezzünk személyéről és az általa hátrahagyott, immár ezeréves örökségről.
Augusztus 20. egyben olyan nap is, amikor Szent Istvánra emlékezve megerősítjük összetartozásunkat minden magyar emberrel, éljen a világ bármely pontján. Az istváni életmű nélkül ugyanis nem csak magyar állam, hanem magyarság sem létezhetne a XXI. században, úgy, ahogy azt ma ismerjük.
Az általános és a középiskolai történelemkönyvekből iskolás évei alatt mindenki megtanulja, hogy Szent István volt az, aki egyértelművé tette hazánk európai, keresztény kötődését, és a korabeli Európa erős és egyenrangú szövetségesévé tette Magyarországot. Ez a döntés a túlélést jelentette az éppen csak megszülető magyar államnak, hiszen akkor megmaradásunk volt a tét. Ennek a döntésnek a súlyát és közvetlen hatásait azonban csak akkor tudjuk megérteni, ha jobban a dolgok mélyére ásunk. Gyakran hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni az ezer évvel ezelőtti eseményeket úgy, hogy a Koppány által képviselt pogányság és maradiság állt szemben az István által képviselt kereszténységgel és haladással. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
»Pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem« – énekli Koppány vezér a Szörényi–Bródy szerzőpáros, mondhatni immár a nemzeti kulturális örökség részévé vált rockoperájában. De nem csak ő, hanem a Maros vidéket uraló Ajtony vezér és az erdélyi gyula tisztséget viselő Zsombor (István nagyapja) is megkeresztelkedett, igaz, ők országuk geopolitikai helyzeténél fogva inkább Bizánc és nem a német és papai orientáció felé irányultak.
Tisztelt Ünneplők! Igen, jól hallották, Ajtony és az erdélyi gyula, Zsombor országa. 1000-ben, koronázása pillanatában István ugyanis nem a mai fogalmaink szerinti teljes ország ura volt. Akkor ugyanis három államkezdemény versengett egymással a Kárpát-medencében az egységes magyar állam megalapításért, amelynek mindegyike keresztény vezetővel rendelkezett.
Ez rávilágít arra a tényre, hogy a korabeli magyar politikai elit pontosan tisztában volt az idők szavával és azzal, hogy a modern kifejezés szerinti »európai integráció« a népünk útja, más döntés csak a történelem süllyesztőjébe vezethet. A különbség mindössze abban volt tapasztalható, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténységet kell-e választani, illetve milyen gyorsan és radikálisan kell a változásokhoz szükséges gazdasági és társadalmi reformokat bevezetni.
István atyja, Géza fejedelem a nyugati kereszténységet választotta, fia pedig folytatta ezt az örökséget, ám ő apjával szemben, aki a krónikák szerint elég gazdagnak tartotta magát, hogy egyszerre szolgálja a pogány isteneket és a keresztény istent, már csak a keresztény egy igaz istent kívánta szolgálni.
István ugyanis radikális reformer volt, kortársaival és mondhatni az államalapításban vetélytársaival szemben nem lassan, részben színlelve akart változásokat, hanem valós, a kor teljes magyar társadalmát, gazdaságát és ezáltal a nemzet jövőjét átformáló politikába kezdett. Ehhez először belső ellenzékét, Koppányt kellett legyőznie, majd igazi kemény reálpolitikusként maga alá gyűrnie Erdélyt és Ajtony országát, melyre 1003 és 1028 között került sor. Azaz majd három évtizedébe került Istvánnak, hogy a ma Szent István-i Magyarországként ismert királyság ura legyen.
Óriási munka volt ez, óriási felelősséggel és áldozatokkal. Új társadalmi, gazdasági, közigazgatási és jogrendszert kellett kiépíteni. Ismerjük István ezt célzó törvényalkotó munkásságát. Elevenítsünk fel ezek közül párat:
»Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával…
Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen…
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le. «
Mit jelentett ez a hétköznapokban az egyszerű emberek számra? Új és addig ismeretlen anyagi terheket, valamint, hogy vasárnaponként törvényi erővel beterelték őket a templomba, ahol latinul, számukra érthetetlen nyelven misét kellett hallgatniuk. Nem lehetett könnyű sem átélni az embereknek, sem megtenni István számára. Ez kellett azonban ahhoz, hogy Magyarország valódi európai keresztény állammá váljon. Annak a keresztény Európának az egyenjogú tagjává, melynek becsületes és áldozatos védőpajzsává vált az elkövetkező évszázadokban, önzetlen mód vállalva ezt a nem egyszer hálátlan feladatot.
István műve viszont hiába volt korszakalkotó, méltó követők nélkül elenyészett volna. Ilyen méltó követők voltak Szent László, Könyves Kálmán és IV. Béla, Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi, Kossuth és Deák, s megannyi kiváló magyar, akik újra és újra megmentették a veszni látszó magyarságot, a nemzeti identitást, a szolidaritást.
Tisztelt Egybegyűltek! De nem csak politikusok, hadvezérek lehettek és lehetnek Szent István méltó örökösei, hanem mi is, hétköznapi emberek. Nekünk is igyekeznünk kell úgy élni hétköznapjainkban, hogy méltók legyünk az államalapító által lerakott alapokhoz, és az őt követő nemzedékek által felépített örökségéhez. Még akkor is, ha István király személyes története és az elmúlt ezer év történelme arra tanít, hogy ez gyakran nem könnyű, és sokszor áldozatokkal jár a nemzet részéről.
Ma viszont más áldozatokat kell hoznunk, mint István korában, de a cél ugyanaz. A magyarság megmaradása és felvirágoztatása európai nemzetként. Ma azonban a nemzet már nem korlátozható Magyarországra. A magyar nemzet politikai határokon átnyúló entitássá vált, melynek része épp úgy a Londonban dolgozó székelyföldi, újvidéki, vagy éppen anyaországbéli magyar. A nemzethez tartozást a XXI. században nem lehet földrajzi fogalmakhoz kötni, hanem érzelmi, identitási alapokon nyugszik, melynek fontos része a magyarság és az európaiság tudat is. Legyünk büszkék magyarságunkra, legyünk büszkék európaiságunkra, a nemzeti és a közös európai értékeinkre itt helyben, Kispesten is!
A kispesti testvérvárosi program keretében idén immár 15. alkalommal rendeztük meg a nyári diákcsereprogramunkat. A program során délvidéki és partiumi magyar testvérvárosunk, Zombor és Tasnád mellett, Törökországból és Bulgáriából is érkeztek fiatalok a kerületbe, valamint kispesti diákok utazhattak testvérvárosainkba. Ennek a programnak köszönhetően az eltelt évek során 1200 kispesti ismerkedhetett meg a határon túli magyarságé mellett más nemzetek kultúrájával, hagyományaival és történelmével is. Az önkormányzat által szervezett ingyenes angol és német nyelvtanfolyamokon pedig eddig több mint hatezren vettek részt. Mint látszik, hallgatunk Szent István Imre herceghez írott intelmeire, mely szerint: »Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. «
Régi, bölcs intelem. Csak akkor lehetünk erősek és sikeresek mi kispestiek is, ha nyitottak vagyunk arra, hogy tanuljunk másoktól, és a megszerzett tudásunkat mi magunk is megosszuk. A megosztás pedig elképzelhetetlen párbeszéd nélkül. Önkormányzatunk számára ezért fontos a rendszeresen megtartott Civil Fórum, Egyházi Fórum, Idősügyi Tanács, hogy csak néhányat említsek azon platformok közül, melyeken keresztül mi is tanulunk a kispestiektől. De nem csak tanácsokon, civilszervezeteken keresztül hallgatjuk meg az itt élők véleményét. Erre kiválóan alkalmas a Kossuth téri közterületi polgármesteri fogadóóra, vagy a 2016-ban útjára indított Közösségi Költségvetés Program. Ennek a programnak a keretében a kispestiek közvetlen javaslatai és szavazatai alapján újultak meg járdák, fejlesztettünk játszótereket, aszfaltoztunk le utat.
Persze, ezek könnyű döntések voltak, mert az itt élők közvetlenül nyilvánították ki akaratukat. De épp úgy, mint ezer évvel ezelőtt, néha nekünk is meg kell hoznunk olyan elhatározásokat, amelyek bár a közösség hosszabb távú érdekeit szolgálják, rövid távon kényelmetlen, adott esetben érdekeket sértő hatásai vannak.
Így hozhatunk majd közös döntéseket a következő években a kispesti piac átfogó felújításáról, a lakhatási válság kezelésének lehetőségeiről, a kerületi parkolási gondok orvoslásának kérdésről is. Úgy, ahogy eddig is, párbeszéddel, de erős elhatározással kell majd dolgozunk városrészünkért a jövőben is.
Ahhoz, hogy Kispest továbbra is fejlődő és sikeres város maradhasson, olyan munkát kell végeznünk, ami példát vesz Szent István kitartásáról és következetességéről. Ezekhez a feladatokhoz várjuk a kerületben élők további támogatását, javaslatait és együttműködését!”
A folytatásban Hazám, hazám, édes hazám… címmel Urbán Andrea, Bodor Géza és Bozsó Péter irodalmi összeállítását láthatta a közönség.
Az ünnepség zárásaként az önkormányzat vezetői, a pártok, az egyházak, az intézmények és a civilszervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait Szent István szobránál. Az önkormányzat nevében Gajda Péter polgármester, Vinczek György, Rátkay Andrea és Kertész Csaba alpolgármesterek koszorúztak. Koszorút helyezett el a kerületi kormányhivatal képviseletében dr. Király Beatrix hivatalvezető és dr. Kosik Rita hivatalvezető-helyettes.
A pártok nevében a Demokratikus Koalíció Kispesti Szervezete, a FIDESZ Kispesti Szervezete, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Kispesti Szervezete, a Kereszténydemokrata Néppárt Kispesti Szervezete, az MSZP Kispesti Szervezete, a Párbeszéd Kispesti Szervezete; az egyházak részéről a Kispest Központi Református Egyházközség, Ady Endre Református Általános Iskola és Szőlőskert Református Óvoda, a Kispesti Evangélikus Gyülekezet, a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia és a 301-es Kazinczy Cserkészcsapat; az intézmények és társadalmi szervezetek nevében az 56-os Szövetség Kispesti Szervezete, a Gazdasági Ellátó Szervezet (GESZ), a Kispesti Kertbarát Klub, a Kispesti Nyugdíjasok Szociális és Érdekvédelmi Egyesülete (KINYE), a Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, a Kispesti Társaskör Egyesület, a Kispesti Véradók Egyesülete, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Kispesti Szervezete, a Kispesti Román Nemzetiségi Önkormányzat és a Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat képviselői helyezték el koszorúikat.
