VELÜNK TÖRTÉNT...  2022. május 16.      367
Figyelem: a cikk archív, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Erdélyben jártak a Kós nyolcadikosai

A Határtalanul program keretében 2022. április 25-29. között Erdélybe mentünk kirándulni, pótolva a tavalyi járvány miatt elmaradt utazásunkat. Hétfő reggel korán indultunk iskolánk elől, és álmosan, de lelkesen vágtunk neki a hosszú útnak.

Erdélyben jártak a Kós nyolcadikosai
A képre kattintva galéria nyílik. (8 kép)

A határátkelés után felvettük Nagyváradon idegenvezetőnket, aki egész végig velünk maradt és mesélt Erdélyről. Marosvásárhelyen megálltunk, és csapatokat alakítva egy térképes feladatlap segítségével kerestük meg a város nevezetességeit. A nap végén Gernyeszegen álltunk meg, ahol egy kellemes vacsora után le is feküdtünk aludni, hogy felkészüljünk a másnapra.

A második nap igen eseménydús volt. Reggel korán indultunk Szovátára, hogy körbesétáljuk a Medve-tavat. Azután a Parajd mellett található sószorosban kirándultunk ragyogó napsütésben. A fárasztó túra után Korondon ebédeltünk és a korondi árusoknál kedvünkre vásárolhattunk ajándékokat szeretteinknek. Farkaslakán meglátogattuk és megkoszorúztuk székely írónk, Tamási Áron sírját, majd Szejkefürdőn sétáltunk a Mini-Erdély makettjei között. Utunk zárásaképpen még Székelyudvarhelyen is körülnéztünk egy kicsit. Új szállásunk helye Zeteváralja volt, ahol faházakban szálltunk meg egy gyönyörű, patakparti, csupazöld területen.

Másnap a kirándulás legnehezebb része következett, a Madarasi-Hargita megmászása. A reggeli elfogyasztása után azonnal indultunk a hegy lábához, ahol egy terepjáró és egy traktor várt ránk padokkal megrakott utánfutóval. A félórás menet alatt megcsodálhattuk a Hargita szépséges táját, miközben egyre feljebb haladva változott. Az út másik felét a csúcsig gyalog tettük meg. A térdig érő hóban végül sikeresen felértünk a csúcsra, ahonnan elénk tárult egész Erdély.

A harmadik napra leszakadt az ég, de ez nem rettentett meg minket. Csíksomylón kezdtük a napot, megnéztük a híres kegytemplomot és a barátok feredőjét, majd tovább haladtunk a Gyilkos-tóhoz, és végül a Békás-szorosban sétáltunk. Az időjárás ellenére gyönyörű volt a táj. Utolsó esténket egy bőséges vacsorával és kinti játékkal zártuk.

A hazafele úton még megálltunk a Király-hágón majd Nagyváradon egy rövid városnézésre. Fáradtan, de élményekkel tele értünk haza este. Az erdélyi út megmutatta nekünk, hogy bár elszakították tőlünk Erdélyt, az ott élők magyarságát, a történelmet nem lehet elvenni.

Baradlai Kata, Kovács Mira 8.a