Kósosok Erdélyben – „Határtalanul” ismét
A Kispesti Kós Károly Általános Iskola 7. a és b osztályának tanulóival és tanáraival június 7-10. között felejthetetlen időt tölthettünk el Erdélyben, annak ellenére, hogy csak négy nap állt rendelkezésünkre.
Kedden reggel mindenki izgatottan foglalta el helyét a buszon és búcsúzott el szüleitől. A zeneszóval társított csevej közepette észre sem vettük, hogy már meg is érkeztünk az első helyszínünkre, Aradra. Ott alaposan megnéztük az aradi Szabadság-szobrot, és kis sétát is tettünk a belvárosban. Ezután elindultunk meghódítani Déva várát, amelynek falai Kőmíves Kelemennének hála még mindig állnak, ezért senkinek sem állt szándékában minket, lányokat befalazni. Aznap meglátogattuk még Vajdahunyad várát is, ahol igazi bepillantást nyerhettünk az 1400-as évekbe, a különféle csarnokok, börtöncellák és trubadúrok zenéje által. Első éjszakánkat Csernakeresztúron töltöttük.
Másnap korai reggelizés után el is indultunk következő úti célunk, Algyógy felé. Megcsodálhattuk az Árpád-kori templomocskát, a rómaiak egykori, sziklák között elhelyezkedő fürdőjét, és elsétáltunk a közeli vízeséshez is. Gyulafehérváron megnéztük a várat – amit pl. az Egri csillagokból is ismerhetünk –, a templomot, ahol a Hunyadiak sírja is található. Bementünk egy nagy „házba”, amely tele volt székekkel, mire rájöttünk, hogy ez nem más, mint egy székesegyház. Tanáraink engedélyezték, hogy kisebb csoportokba verődve önállóan is kószáljunk egy kicsit a várnegyedben. Szállásunk a híres és szépséges Torockó faluban volt.
Harmadnap már nagyon izgatottan vártuk, hogy a Tordai Sóbányát belülről is megnézhessük, ami tényleg varázslatos: a mélyben csónakázótó, óriáskerék, pingpongasztalok stb. Persze nem haboztunk a falat is megnyalni – igazán sós volt. Utazásunkat folytatva az egyik legkiemelkedőbb helyszín, a Tordai-hasadék következett, ami olyan történelmi és természeti látványosság is egyben, amelyet az ember nem láthat minden nap. A szakadékban túrázás közben a Hesdák patakon többször is átkeltünk kisebb függőhidakon a 200 - 300 méter magas sziklafalak ölelésében. Ebbe a hosszú napba még egy városnézés is belefért: Kolozsvárt, a kincses várost – amelyben igazságos királyunk, Hunyadi Mátyás is született – különféle kis rejtekhelyei és egy feladatlap segítségével fedezhettük fel.
Utolsó napunkon először Körösfőre látogattunk, a gyönyörű református templomot is kinyitották nekünk. A helyi, körösfői Kós Károly Iskola udvarára is beláttunk, ahol éppen évzáró ünnepélyt tartottak. Záró helyszínünkön, Nagyváradon jellegzetes erdélyi édességekért küzdöttünk öt-hat fős csapatokban egy „térkép-alapján-épület-megtalálos” játék keretén belül. Miközben a város szívében jártunk, megtanultunk egymásért felelősséget vállalni és csapatban dolgozni.
Leginkább azért marad emlékezetes ez a kirándulás, mert EGYÜTT élhettük át ezeket a kalandokat.
Lázár Renáta 7. a
A Kispesti Kós Károly Általános Iskola 7. a és b osztályának tanulóival és tanáraival június 7-10. között felejthetetlen időt tölthettünk el Erdélyben, annak ellenére, hogy csak négy nap állt rendelkezésünkre.
Kedden reggel mindenki izgatottan foglalta el helyét a buszon és búcsúzott el szüleitől. A zeneszóval társított csevej közepette észre sem vettük, hogy már meg is érkeztünk az első helyszínünkre, Aradra. Ott alaposan megnéztük az aradi Szabadság-szobrot, és kis sétát is tettünk a belvárosban. Ezután elindultunk meghódítani Déva várát, amelynek falai Kőmíves Kelemennének hála még mindig állnak, ezért senkinek sem állt szándékában minket, lányokat befalazni. Aznap meglátogattuk még Vajdahunyad várát is, ahol igazi bepillantást nyerhettünk az 1400-as évekbe, a különféle csarnokok, börtöncellák és trubadúrok zenéje által. Első éjszakánkat Csernakeresztúron töltöttük.
Másnap korai reggelizés után el is indultunk következő úti célunk, Algyógy felé. Megcsodálhattuk az Árpád-kori templomocskát, a rómaiak egykori, sziklák között elhelyezkedő fürdőjét, és elsétáltunk a közeli vízeséshez is. Gyulafehérváron megnéztük a várat – amit pl. az Egri csillagokból is ismerhetünk –, a templomot, ahol a Hunyadiak sírja is található. Bementünk egy nagy „házba”, amely tele volt székekkel, mire rájöttünk, hogy ez nem más, mint egy székesegyház JJ. Tanáraink engedélyezték, hogy kisebb csoportokba verődve önállóan is kószáljunk egy kicsit a várnegyedben. Szállásunk a híres és szépséges Torockó faluban volt.
Harmadnap már nagyon izgatottan vártuk, hogy a Tordai Sóbányát belülről is megnézhessük, ami tényleg varázslatos: a mélyben csónakázótó, óriáskerék, pingpongasztalok stb. Persze nem haboztunk a falat is megnyalni – igazán sós volt. Utazásunkat folytatva az egyik legkiemelkedőbb helyszín, a Tordai-hasadék következett, ami olyan történelmi és természeti látványosság is egyben, amelyet az ember nem láthat minden nap. A szakadékban túrázás közben a Hesdák patakon többször is átkeltünk kisebb függőhidakon a 200 - 300 méter magas sziklafalak ölelésében. Ebbe a hosszú napba még egy városnézés is belefért: Kolozsvárt, a kincses várost – amelyben igazságos királyunk, Hunyadi Mátyás is született – különféle kis rejtekhelyei és egy feladatlap segítségével fedezhettük fel.
Utolsó napunkon először Körösfőre látogattunk, a gyönyörű református templomot is kinyitották nekünk. A helyi, körösfői Kós Károly Iskola udvarára is beláttunk, ahol éppen évzáró ünnepélyt tartottak. Záró helyszínünkön, Nagyváradon jellegzetes erdélyi édességekért küzdöttünk öt-hat fős csapatokban egy „térkép-alapján-épület-megtalálos” játék keretén belül. Miközben a város szívében jártunk, megtanultunk egymásért felelősséget vállalni és csapatban dolgozni.
Leginkább azért marad emlékezetes ez a kirándulás, mert EGYÜTT élhettük át ezeket a kalandokat.
Lázár Renáta 7.a
