Akit mindenki szeretett

Szomorú szívvel búcsúzott a Kispesti Társaskör közkedvelt alapító tagjától, dr. László Sándorné Falusi Filus Margit tanítónőtől (1926-2014), akit negyedszázadon át mindig Kispesthez ragaszkodó társai közt lehetett látni.

Szakértelemmel, jóindulattal, türelemmel oktatta, nevelte 44 éven át a Petőfi utcai iskola diákjait, akik rajongtak érte, s szüleikkel, kollégáival együtt ma is hálás szeretettel gondolnak rá.

Családja 1933 óta élt itt. Édesapjának, Falusi Filus Mihály szobrászművésznek a Fő utcában volt műterme. Első alkotását az I. világháború utáni hadifogságban, a Földközi–tengeri Azinara szigeten készítette elhalt katonatársai emlékére. Aztán végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, s Bory Jenő tanársegédjeként dolgozott vele együtt a nevét viselő vár épületdíszein. Szülőhelyén Kecelen mi is megnéztük szobrait, de az egész országban sok intézmény, temető őrzi szorgos keze munkáját, mert nagy felelősséggel gondoskodott népes családjáról. Sajnos a II. világháború bombázásaiban megsérült, s az elpusztított sínek miatt lányának is naponta be kellett gyalogolni a Damjanich utcai Tanítóképzőbe, Regnum Marianumba ahol példát kapott gyermekszeretetből, segítőkészségből a tanítói pályához.

A Fő utcai Gaubek Tánciskolában ismerkedett össze a Deák Gimnáziumban 1938-ban érettségiző, majd jogot végző postafőtanácsos férjével. 45 évi meghitt együttlét és két szép fiú tette boldoggá őket. Gazdálkodásból élő, vallásos nagy családjukat viszont igen sok sérelem érte, s kisfiának születésekor férjét is áthelyezték a határszélre, de a politika döntései ellen semmit se tehettek. Margitka emberfeletti erővel szervezte semmiből a napközit, felügyeletet, élelmet biztosítva a szegény gyerekeknek. Tanítványai szívesen, önként segítettek cipelni, mosogatni, takarítani a nyakába szakadt töméntelen feladatban, mindenki jóllakott, senki nem lett beteg. Tanulásukon kívül, emberi fejlődésükkel, szórakozásukkal is törődött, játék, kirándulás, az élet szépségeinek megismerése tette változatossá a szürke hétköznapokat.

A jó munkájáért a római-parti Tanácsüdülőbe beutaló felettesei már nem voltak ilyen figyelmesek, mert csecsemő kisfiát nem vihette magával, ezért minden este haza kellett rohannia megszoptatni. Egész nyáron táboroztatott, de az alacsony fizetés így is kevés volt, ezért minden hét végén máriaremetei telküket művelték, így is alig telt a legfontosabbakra.

Velük lakott a város egyik legnépszerűbb embere, Boldog Nándor postafelügyelő nagybátyja, világháborús hős, a Kaszinó könyvtárosa, a Kerékpáros Szövetség elnöke. Ludovikás tiszti múltja vörös posztó lett 1956-ban. Tankkal jöttek szovjet katonák fegyvert kutatni, feldúlva a házat. Margitkát férjével, 8 éves Peti és 4 éves Gabi fiával kivégzéssel fenyegették a mosókonyha falához állítva. Szerencsére nem találták meg a padlás gerendára feltett relikviát, s eltakarodtak.

A 70-es években enyhült a légkör, és az iskolai renoválások is kultúráltabb körülményeket teremtettek. Szerető családjukban szép reményeket keltett a két értelmes fiú, amikor szörnyű szerencsétlenség szakadt rájuk: a 22 éves Gabit az NDK-ban egy száguldozó elgázolta, nem tudták megmenteni, és fájdalmukat még növelte a hazaszállítás bonyodalma. Margitka anyai fájdalmából született álmait leírta, ezt koporsójába tették.

A hazafias Népfront idején végre meg lehetett ünnepelni a 48-as forradalmat, és a hősök napját. Margitka örömmel vállalta a versenyekkel, emlékezésekkel járó sok feladatot. Otthonról is vitt mindig sok háromszínű szalagot, nehogy anélkül jöjjön ünnepelni valamelyik feledékeny diákja. Elsők közt lépett a Kispesti Társaskörbe. Férje halála után az őt becsülő tagtársak ragaszkodó szeretete, a közös programok, kirándulások és cseperedő unokái enyhítették bánatát. Arany Tóth Zoltán elnökünk testvéri szeretettel segített neki gondjaiban. Mi mindig szívesen hallgattuk őszinte, soha senkit meg nem bántó szavait viszontagságos életéről. Nagyon hiányzik nekünk, s a koporsóját körülvevő tömeg mutatta, melegszívű, sugárzó egyénisége sokak számára feledhetetlen.

Gaálné Varju Vilma