Az Anyanyelv Nemzetközi Napjának ünnepén
Több mint 20 éve emlékeznek meg világszerte az anyanyelv napjáról február 21-én. Mivel a nemzetközivé vált nap a bangladesiek által szervezett nyelvmozgalom elismeréseképpen jött létre, a Wekerlei Könyvtárba ezen a napon egy bangladesi származású vendéget hívtak meg a Versbarátok klubjába.
Dr. Abu Yusuf, aki hosszú évek óta él Magyarországon, elmesélte, hogyan áldozták életüket az anyanyelvükért a bangladesi diákok. A történet 1947-re-ra nyúlik vissza, amikor Bengáliát vallási alapon kettéválasztották, nyugati része Indiához került, a keleti része Pakisztánnal egyesült, fővárosa Dakka lett. Az így létrejött Pakisztán területileg, nyelvében és kultúrájában két merőben eltérő részből állt: Nyugat-Pakisztánból (ma Pakisztán) és Kelet-Pakisztánból (ma Banglades). 1948-ban Pakisztánban kihirdették az urdu nyelvet – mint egyetlen hivatalos nyelvet, és ez a bengáli nyelvet beszélő népességből óriási tiltakozást váltott ki. A Dakkai Egyetem diákjai gyűléseket szerveztek, és egy ilyen összejövetelen, 1952. február 21-én a rendőrség tüzet nyitott, öt diák életét vesztette, több százan pedig megsebesültek. Ezzel indultak el a terület függetlenségi törekvései. Népfelkelések és az indiaiak által támogatott felszabadító háború vezetett végül 1971-ben Banglades teljes autonómiájához.
Február 21. ma Bangladesben nemzeti ünnep, amikor a lakosok ellátogatnak a mártírok emlékére épített emlékműhöz, hogy leróják tiszteletüket, és kifejezzék hálájukat az elhunyt diákok iránt. Abu Yusuf az események emlékére készült filmet is levetítette a jelenlévőknek.
Ezek után a versbarátok közösen emlékeztek meg az anyanyelv jelentőségéről. Juhász Magda meseíró, költő, a klub vezetője számára a nyelv szeretetét elsősorban a versek olvasása és írása jelenti. A költőnő felolvasta Magyar vagyok című költeményét. A versbarátok által felolvasott művek között szerepelt egyebek mellett Aranyosi Ervin: A magyar nyelv ünnepére című költeménye vagy Petőfi: Szeptember végén című verse is. Az estet gitárjáték is színesítette, Lélfay Éda olyan gyermekverseket énekelt, melyek a gyermekek anyanyelvhez való kötődését alapozzák meg.
Abu Yusuf gondolataival zárva a nyelv a legerősebb eszköz ahhoz, hogy megőrizzük és fejlesszük kézzelfogható és eszmei örökségünket. Az anyanyelv ápolása és terjesztése, nemcsak a világ nyelvi és kulturális sokszínűséget segíti elő, hanem a tolerancián és a párbeszéden alapuló szolidaritásra is ösztönöz bennünket.
Wekerlei Kultúrház
