(1915 - 2002)
Etyeken született egy ötgyermekes tanítócsaládban. A kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban, majd a Szalézi Rend algimnáziumában tanult. 1942-ben pappá szentelték. Rövid ideig tanított, majd a Wekerle-telepi római katolikus templomba került, ahol 25 évig kántor-karnagyként és káplánként teljesített szolgálatot. Ez idő alatt teremtette meg a Harmonica Sacra nevű, több száz fős gyermek énekkarát. Kíváló pedagógusi munkájának köszönhetően olyan kórust formált, amellyel fellépni minden hazai és külföldi művész számára rangot jelentett. 1975-től 1991-ig az Egyetemi Templom szolgálatában állt, ahol létrehozta a Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekart. A rendek feloszlatása után egyik aktív elöljárója volt a földalatti szalézi rendnek. Novíciusmester és tartományfőnök helyettese volt.Igen hamar megérlelődött lelkében a papi hivatás, ezért szülei Nyergesújfaluba, a szalézi gimnáziumba küldték, ahol megragadta őt Don Bosco szelleme és fiatalos lelkesedéssel, amit élete végéig megőrzött, követte Don Bosco atyánkat és a szalézi hivatást. Noviciátusát 1930–31-ben Péliföldszent-kereszten végezte, majd mint fogadalmas szalézi, a rend különböző intézményeiben dolgozott, nevelőként. Teológiai tanulmányait 1937–1942-ig végezte Péliföldszentkereszten. 1942-ben szentelték pappá. 1945 és 1950 között biológia-földrajz szakon tanul, majd karnagyi tanulmányokat folytat. A rendek feloszlatása után (1950) Szentendrén tanár, majd hamarosan Budapesten a Wekerle-telepi plébániatemplomban kap karnagyi beosztást. 1950–75-ig itt tevékenykedett papként és karvezetőként. Nyugdíjazása után, 1975-től 1991. szeptember 1-ig az Egyetemi Templom szolgálatában állt, mint kisegítő lelkész és a Don Bosco Kórus karnagya. 1991-től előbb Újpest-Megyeren a Szalézi Tartományfőnökségen, majd élete végéig az Óbudai Szalézi Rendházban élt. A rendek feloszlatása után egyik aktív elöljárója volt a titkosan működő szalézi rendnek. Novíciusmester és a tartományfőnök helyettese volt.
"2002. január 28-án hosszas, példás türelemmel viselt szenvedés után elhunyt P. Dauner János SDB, gyémántmisés áldozópap, Kispest díszpolgára. P. Dauner János SDB a Magyar Szalézi Rend tagja volt, akit 1942-ben szenteltek pappá, majd a rendek feloszlatása után (1950) Szentendrén tanár, Budapesten pedig a Wekerle-telepi plébániatemplomban kapott karnagyi beosztást. 1950 és 1975 között itt tevékenykedett papként és karvezetőként. 1975-től 1991-ig az Egyetemi Templom szolgálatában állt. 1991-től előbb Újpest-Megyeren a Szalézi Tartományfőnökségen, majd élete végéig az Óbudai Szalézi Rendházban élt. A rendek feloszlatása után egyik aktív elöljárója volt a földalatti szalézi rendnek. Novíciusmester és tartományfőnök helyettese volt. Rendtársai, tisztelői 2002. február 9-én vettek végső búcsút "János bácsitól", a Péliföldszentkereszti Kegytemplomban."
