(1932 - 2017)
Budapesten született, polgári család késői gyermekeként. Már kiskorában próbálkozott az írással, de tizenhat évesen abbahagyta. Érettségi után dolgozni kezdett, majd 1956-ban fölvették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1961-ben szerzett tanári diplomát. 1961-től általános iskolában, majd 1970-től 1976-ig középiskolában tanított. Írói pályája csak 33-34 éves korában kezdődött. 1968-ban jelent meg első regénye, a 4447, mely valójában egy külvárosi ház helyrajzi száma. 1969-ben pedig Kötél nélkül címmel adta ki első novelláskötetét. Művei ettől fogva az érdeklődés középpontjába kerültek, széleskörű kritikai visszhang és olvasói érdeklődés fogadta őket.
Jókai Anna a mai magyar próza egyik meghatározó személyiségévé vált. Könyvei számos utókiadást értek meg, és több idegen nyelven is megjelentek. Írói munkásságát a díjak sokasága is jelzi. 1970-es években József Attila díjat, majd SZOT díjat kapott. 1980-ban elnyerte a lengyel PAX Kiadó nemzetközi díját a Napok című regényéért, amely hét évig várakozott, mivel a cenzúra nem engedélyezte a kiadását. Munkásságát 1994-ben Kossuth-díjjal, Tiszatáj-díjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal jutalmazták. 2003-ban Arany János Nagydíjat, 2004-ben Kölcsey Emlékdíjat kapott, és a Prima Primissima közönségdíjasa lett. 1985-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben a Köztársasági Elnök Érdemérmével tüntették ki. A Magyar Kultúra Lovagja címet 2005-ben nyerte el.
Egy kritikusának leírása szerint „Ő a XX. század második felének olyan árnyalt tehetségű prózaírója, aki a művekben rögzített "társadalmi átvilágításon" túlmenően, az eszmék és a valóság szimbiózisát, intellektuális fénytöréseit hiteles módon, írói sokrétűséggel, színesen jeleníti meg. Alkotóereje (és kedve) nem lankad az idő múlásával sem. Csak kiragadva az írói termésből: a Szegény Sudár Anna balladás légköre és elmélyültsége, a lírai esszék s a legújabb novellák mindenre kiterjedő figyelme és érzékenysége töretlen, nagy ívű életpályát jeleznek.
Jókai Anna elmélyült és gondolkodó író, aki nyíltan vállalja, hogy számára Isten és az ember, a Világegyetem és a Föld viszonya a legfőbb ihletforrás. Keresztény felfogása és szellemisége rendkívül igényes, mert okfejtése szerint a legmélyebb hitérzés is csak úgy hat, "ha az esztétika erejével és személyességében jelenik meg." Az alkotó embernek hozzá kell adnia valami "többletet" a már elfogadott felismerésekhez, igazságokhoz, ugyanakkor alázattal is rendelkeznie kell, hogy emberi egyensúlyát megőrizhesse itt a földön.
Egy intejúban így emlékezik: „Amikor a Ne féljetek című regényemet, két és fél évi munka után kiadtam a kezemből, az országnak olyan szeretetét és ragaszkodását tapasztaltam meg, amire 35 éves írói pályám alatt nem volt példa, bár sohasem voltam visszhangtalan. Mindig volt olvasóm, van is, és remélem lesz is.”
Számos közéleti tisztséget is visel. 1986-1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1990 nyarától 1992 végéig választott elnöke volt. Jelenleg az Írók Szakszervezetének elnöke. 1999-től a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja.
