(1933 -
Budapesten született. A Ferencvárosban, többek között a Valéria-telepen nevelkedett négy testvérével együtt. A munkás szülők, nehéz életkörülményeik ellenére taníttatták Kálmán fiukat, aki 1956-ban az ELTE Bölcsészettudományi karán magyar, majd négy évvel később történelem szakon szerzett diplomát. Első munkahelyén, a Vörös Csillag Traktorgyárban, mint könyvtáros helyezkedett el, s mellette a gyár labdarúgócsapatában focizott. Már ekkor, hitvallásának megfelelően, a test és a lélek egyidejű fejlesztésének a fontosságát hangsúlyozta.
Tanári pályáját 1958-ban kezdte meg a kispesti kettesszámú Általános Iskolában, majd a Kossuth téri és a Gábor Andor iskolában. 1973-tól újpesti és ferencvárosi szakmunkásképző iskolákban végezte szolgálatát.
Bárhol tanított is, életmódjával, erkölcsi tartásával példát mutatott. Elhivatottságát jelzi, hogy a legnehezebbnek ítélt területeken is vállalta az oktatást.
Az oktató-nevelő munka mellett kiemelkedő szakelméleti munkásságot folytatott, melynek eredményeként 12 könyve született és jelent meg. „Helyesírási szöveggyűjteménye” a Kodály Zoltán emlékpályázat egyik díjnyertese volt, míg a „Nyikorgó katedrán” és a „Hol van olyan iskola?” című művei nívódíjat kaptak.
Munkái az általános érvényű keresztény szellemiséget hirdetik. Anyanyelvi és pedagógiai művei a test és a lélek ápolásának a jelentőségét, a pedagógusok, az iskola személyiségformáló szerepét, felelősségét, és lehetőségeit vizsgálják.
