Június 4. és 6. között Wekerletelep ad otthont az Európai Kertvárosok Hálózata nemzetközi találkozójának a Wekerlei Táraskör Egyesület (WTE) szervezésében. Csütörtökön szabadtéri fotókiállításra várták a kertvárosok képviselőit és az érdeklődőket a Kós Károly téren. Pénteken szakmai napot tartottak a Wekerlei Kultúrházban, szombaton műhelybeszélgetésekkel folytatódik a program a 35. Wekerlei Napok keretében.
Csütörtök délután Kertvárosok a változó világban címmel nyílt meg a szabadtéri fotókiállítás a Kós Károly téren. Somlói Judit, a Wekerlei Társaskör Egyesület elnöke lapunknak elmondta: még 2008-ban, a centenárium évében fedeztük fel, hogy a kerítéskiállítás egy jó bemutatási lehetőség, mert így nagyon sok emberhez elér. A kiállításon a kertvárosokat mutatjuk be, talán ezzel azt is elérjük, hogy akik ezekbe az országokba látogatnak, meg is keresik ezeket a kertvárosokat. A WTE-elnök a nemzetközi eseményről is beszélt: az Európai Kertvárosok Hálózata húsz kertvárost foglal magában, most nyolc kertváros képviselői jöttek el a találkozóra, hat Németországból, és egy-egy kertváros Lengyelországból és Ausztriából – tette hozzá.
A kiállítást Somlói Judit WTE-elnök nyitotta meg: „Ebenezer Howard megfogalmazta a 19. század végén a kertvárosok utópiáját. Egy olyan élhető világot álmodott meg, amely egyesíti a város nyüzsgő lehetőségeit a vidék békéjével és tiszta levegőjével. A füstös, iparosodó metropoliszok árnyékában a kertváros a remény szimbólumává vált, az ember és a természet harmonikus együttélésének ígéretévé. Európában ez az eszme olyan építészeti és közösségi csodákban öltött testet, mint a kiállításon bemutatkozó kertvárosok. Magyarországon is létrejöttek a századfordulós tisztviselőtelepek, a neves Gázgyári lakótelep vagy ahol éppen vagyunk, az egyedülálló Wekerletelep. Ezek a tervezett települések már nem csupán házakból és kertekből álltak, hanem új, összetartó és egymásra figyelő társadalmi szövetből is” – fogalmazott Somlói Judit.
„A kertváros nem egy statikus, múltba révedő idill, hanem élő, lélegző és alkalmazkodni kényszerülő organizmus. A világ rohamosan változik körülöttünk, a klímaváltozás, az urbanizációs nyomás, a digitalizáció és a megváltozott lakhatási igények mind-mind új kihívások elé állítják ezeket a történelmi és modern lakóövezeteket. Ez a tárlat nemcsak archív fotókkal és tervekkel tiszteleg a múlt előtt, hanem bemutatja a jelent, annak küzdelmeit a fenntarthatóság jegyében és a jövő innovatív megoldásait is” – tette hozzá az elnök.
Somlói Judit kiemelte: „nagy megtiszteltetés számunkra, hogy körünkben köszönthetjük a kertvárosok képviselőit, vezetőit és alakítóit. Önök azok, akik nap mint nap dolgoznak azért, hogy Howard víziója ne múzeumi emlék, hanem fenntartható valóság maradjon. Önök a híd, a múlt értékei és a jövő szükségletei között. Bízom benne, hogy ez a kiállítás inspirációként szolgál mindannyiunk számára és a holnapi szakmai napon elindít egy közös párbeszédet arról, hogyan őrizhetjük meg és fejleszthetjük tovább közös örökségünket.”
A kiállításmegnyitón Gábor Erzsébet gitárművész, tanár és tanítványai működtek közre.
Gajda Péter polgármester nyitotta meg a pénteki nap szakmai programját a Wekerlei Kultúrházban, aki személyes, Wekerléhez, a Kós Károly térhez fűződő fiatalkori és családi élményeit elevenítette fel. A polgármestert erre az általa kiváló munkának minősített, a Wekerle Kincsei elnevezésű sorozat második alkotása, a Wekerlei Mesék Könyve inspirálta, mert mint mondta, fontos, személyes, a telep életéhez is fűződő történeteket olvashatunk a kötetben mindarról, ami a Wekerlén történik évek óta.
Nemcsak jól hangzó szólam volt, az elhíresült jelmondat 2009-ben, hogy Wekerle, ahol értéket őriz az idő, hanem ez volt az első komolyabb közös munkája az önkormányzatnak és a helyi közösségnek, amelynek keretében ez a különleges hangulatú, egyedülálló városszerkezetű és építészeti örökségű kispesti kertvárost több mint 714 millió forintos európai uniós városfejlesztési projekt tette még élhetőbbé. Ennek a programnak volt köszönhető, hogy ez az épület, amelyben most itt vagyunk, teljes mértékben megújulhatott. De hosszasan sorolhatnánk még az elmúlt idők változásait, fejlesztéséit a Wekerlei Kispiac felújításától a Zrumeczky-kapu megszépüléséig. Nem feledkezhetünk meg a kis parkok megújulásáról és a helyi civil szervezetek kezdeményezéseiről sem – emlékezett a polgármester. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy Wekerle nemcsak egy építészeti remekmű, hanem egy nagyon összetartó közösség is, amelynek tagjai, önkéntesei sokat munkálkodnak azon, hogy ez így is maradjon, és ne csak, múltja, jelene, hanem jövője is legyen – hangsúlyozta Gajda Péter.
Somlói Judit, a Wekerlei Társaskör elnöke köszöntő beszédében röviden mesélt az Európai Kertvárosok Hálózatának múltjáról, létrejöttének céljáról. Ez a mai találkozó is új távlatokat nyithat meg az együttműködésben. Számtalan kérdés merül majd fel, amire közösen keressük a választ. A cél pedig közös: okos és fenntartható településekké váljanak a kertvárosok – nyitotta meg a találkozó szakmai részét az elnök.
Tévedés azt hinni, hogy a kertes városból lesznek a kertvárosok, hiszen azokból, a történelmi hagyományok híján szinte soha nem lesz kertváros. A tapasztalat az, hogy a kertes városokból kertvárosba költőzők nem kívánnak semmiféle közösség vállalni az ott élők hagyományaiból, hiszen nem tagjai a közösségnek. Addig lesznek kertvárosok, így Wekerle, ameddig ez az összetartó és hagyományápoló közösség élni tud. Ezért is volt nagy jelentősége, hogy a WTE 1986-ban újra felvállalta a wekerlei örökséget, a hagyományok és a közösség újraélesztését a jövő generációja és a kertvárosok érdekében – hívta fel egy komoly veszélyre nyitó gondolataiban Nagy Gergely, az ICOMOS International Council on Monuments and Sites (Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) Magyar Nemzeti Bizottságának tiszteletbeli elnöke.
A kertvárosi mozgalom több mint 120 éve született meg, amikor Ebenezer Howard brit társadalomreformer egy újfajta települést képzelt el: olyat, amely ötvözi a város előnyeit a vidék nyugalmával. Zöldövezetekkel körülvett, emberléptékű, egészséges közösségeket álmodott meg, ahol a lakóterületek, a munka és a kertészkedés harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. A 20. század elején London mellett meg is épültek az első mintakertvárosok (Letchworth, Welwyn), és Howard elképzelései hamar elterjedtek Európa-szerte. A mai történeti kertvárosok – köztük Wekerletelep is – ennek a gondolatnak a továbbélő példái.
A találkozón résztvevő kertvárosok: Verein Bürgerschaft Hellerau (Németország, a kertvárosi hálózat alapítója), Gartenstadt Freiburg (Németország), Gartenstadt Puchenau (Ausztria), Gartensiedlung Gronauer Wald (Németország), Margarethe Krupp-Stiftung (Németország), Heimstätten-Genossenschaft Jena (Németország), Podkowa Leśna (Lengyelország), Gartenstadt Karlsruhe (Németország).
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
