Zeisel Éva munkái a Gránitban
Porcellán- Kőedény- és Kályhagyár Rt. Kispesten („GRANIT”) – Alapítás és a korai évek, valamint Stricker-Polányi (Zeisel) Éva munkái a Gránitban címmel nyílt meg a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény új kamarakiállítása szerda este. A tárlatot február végéig lehet megtekinteni.
Évek óta rendezünk Gyűjtők Gyűjteménye elnevezésű kamarakiállításokat, most a gyűjtők mi vagyunk, a mi gyűjteményünkből láthatnak egy kollekciót egy sorozaton belül. A Kispesti Helytörténet Gyűjtemény egyik legfontosabb része a Gránit kőedénygyár tevékenysége, munkássága, története, és ezzel most már több évtizede foglalkozunk. De minden alkalommal ez egy külön izgalom, készülés, új történetek – fogalmazott köszöntő beszédében Siklós Zsuzsa, a helytörténeti gyűjtemény vezetője.
A tárlatot Mohay Orsolya művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitotta meg. Nagypolgári életszínvonal, kapcsolatok tárháza állt a fiatal lány, Zeisel Éva előtt, aki 21 évesen belépett a kispesti gyár kapuján, miután egy egyszerű kályhakészítőtől eltanulta a mesterséget. Élvezte az életet, kalandként élve meg a pillanatokat, az ideiglenesen összeeszkábált ágyat, melyen a gyárban aludt, az egyszerű nőket, akikkel dolgozott. Ez a fiatal lány, az embereknek akart adni valamit, és ez a valami egész életén át, és akkor is, a szépség volt. Őt a sorozatgyártás érdekelte, a nagytermelés – hogy amit készít, az sok emberhez eljuthat. Ez a gondolat az ipari forradalomtól napjainkig mozgalmakat indít el, az „Arts and Craft”, a századelejei werkstaették Ausztriában, a wekbundok Németországszerte, a háziipari műhelyek Magyarországon, végső soron maga a Bauhaus is, a hétköznapi embert akarta olyan tárgyak birtokába juttatni, melyek hasznosak, egyszerűek és esztétikusak egyben. Ám Éva nem csatlakozott ideológiákhoz, a saját útját járta, melynek legfőbb mozgatórugója kíváncsisága volt. Fiatal éveiben szinte minden évben más-más gyárnál találjuk, hogy aztán szakmája egyik csúcsaként a Szovjetunió finomkerámiagyártásának élén találjuk. Ugyanaz a hatalom, amely magasba emelte őt, pár évvel később bebörtönözte. Szerencsés megmenekülése után Bécsbe érkezve tovább kellett futnia, az Anschluss másnapján a náci rezsim elől először Angliába, onnan New Yorkba viszi tovább az élet.
A művészettörténész hozzátette: a kiállításban igyekeztünk bemutatni a Gránit gyár legkorábbi darabjait is, melyek az éppen lecsengő Wiener Werkstaette, és az ébredező art deco hatását mutatják, egészen az 1930-as évekig, amikor betör az absztrakt minták térháza, a festékszóró pisztollyal felvitt, a technikának köszönhetően különleges, futurisztikus hatást felmutató dekor divatja Európában. A Gránit gyár, üzleti érdekeitől vezérelve, minden korszakában nagyon odafigyelt a világ ízlésének változásaira. Magyarország egyetlen nagy volumenű kőedénygyáraként, versenytársként, az európai gyártókat tartotta szem előtt, főként a németországi Carstens Műveket. A Carstens kőedénygyárai vezették a piacot, ők diktálták az irányvonalat – neves tervezőkkel dolgoztak és nagy hatást gyakoroltak a korszak közízlésére. A Gránit gyár igyekezett lépést tartani, kutatásaim alapján, azt kell mondanom, hogy sikeresen, bár tény, hogy a telített európai piacok helyett főként a Közel-keletre és Balkánra koncentráltak ebben az időben, de sikerült beverekedni magukat az angliai piacra is, ami, tekintve, hogy ők a kőedény feltalálói, és szinte önellátók a korban, nagy fegyvertény.
A gyár, szinte napra Kispest várossá válásával egy időben alakult meg. 1923-ban épül fel grandiózus épülete a Fadrusz utcában, majd egy évvel később indítja be a gyártást – így centenáriumára is emlékezünk ma. A Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatásai folyamatosak, így nagyon reméljük, hogy lehetőségünk lesz a fent említett szórópisztolyos eljárással készült izgalmas tárgyak, valamint további tervezők bemutatására is a jövőben – tette hozzá Mohay Orsolya.
