Szent Iván-éj és szakmai nap Wekerlén
A közösségi aktivitás szerepe a lokális hagyományteremtésben címmel rendezett szakmai napot hétfőn a Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE). A konferencián előadások, kerekasztal-beszélgetés, tematikus séta, valamint este a már hagyományos Szent Iván-éji tűzszobor várta az érdeklődőket.
Egy olyan konferenciát, egy olyan találkozási pontot szerettünk volna létrehozni a közösségfejlesztőknek, ahol ki tudják cserélni a tapasztalataikat, hogy miként lehet a helyi közösségeket aktivizálni, és ezek az aktivitások, hogyan rendeződnek egy adott terület, városrész, város, hagyományos ünnepei vagy rendezvényei közé – mondta el lapunknak a szakmai napról Csóka Eszter, a WTE projektmenedzser.
A délutánt Somlói Judit WTE-elnök beszéde nyitotta: Wekerletelepen élni jó, wekerleinek lenni nagyszerű érzés. Ezt a meghatározó érzést nagyon sokan ismerjük, akik itt élünk, gyerekként, fiatalként, felnőttként és idős emberként is szeretjük, ragaszkodunk hozzá, néha ugyan mérgelődünk, de sosem ellene, hanem érte. Valami furcsa viszony alakul ki ember és környezete között. Sokszor talán nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi, vagy mik azok az értékek, amelyek bennünket idekötnek, amelyektől ez a vonzalom ilyen erős és tartós. De érzi ezt a különleges kisugárzást az is, aki csak látogatóba jön, útja során keresztül halad rajta. Wekerletelep mint építészeti tér, mint zöldövezeti terület, teljesen egyedi jellege, arculata markánsan elüt a fővárostól, mondhatni falu egy világváros közepén. Ha egy lakhelyet a vonzereje minősít legjobban, akkor Wekerle példaértékű lehet mindenki számára. De vajon az épített környezet, a jól megtervezett építészeti tér érzelmileg befolyásolja-e a lakóhely iránti kötődésünket – tette fel a kérdést Somlói Judit.
Wekerletelep egyedien jellegzetes társadalmát és életét, annak alakulását a kezdetektől a napjainkig kevesen ismerik és kutatták. Az identitás fogalmát és azon belül is a helyidentitás, helykötődés kérdését azonban már számos tudományág vizsgálja. A jelenségének meghatározásakor a különböző tudományágakban némileg eltérő, de több tekintetben is egyetértés olvasható ki. Általánosságban elmondható, hogy az emberek helyekhez való viszonya többnyire nem tudatosul bennük, ugyanakkor a hely a személyes és kulturális identitásuk forrásának is tekinthető. A kötődésben, annak létrejöttében, formálódásában és megtartásában fontosak a társas szereplők, a szociális környezet szerepe. A Wekerlei Társaskör által készült több kérdőíves kutatási eredmény is azt igazolta, hogy az elmúlt 15 évben az új beköltözők, de a fiatal családosok napjainkban is tudatosan választják lakóhelynek Wekerletelepet. A választásban vélhetően szerepe van a jelentős kulturális értékeket hordozó fizikai környezetnek. Tényszerű állítás az is, hogy az otthonosság és identitás, az otthonérzet és helyi identitás szoros összefüggésben állnak. Minél inkább otthon érezzük magunkat egy helyen, annál jobban ragaszkodunk egy helyhez, teszünk a hely megóvása és fejlődése érdekében, azaz tápláljuk helyi identitásunkat. A társadalomtudományi szempontok alapján megfogalmazott helyi identitás az egyén identitásában visszatükröződő fontos elem. Ebből kifolyólag a társadalmi szerepe is igen fontos – hangsúlyozta a WTE elnöke.
Somlói Judit köszöntője után három előadást hallgattak meg a résztvevők. Márh Dániel, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója a közművelődési intézményrendszer szerepfelfogásáról beszélt a fővárost illetően. Hajnal László, az Óballáért Egyesület elnöke Közösségek helyben címmel tartott előadást. Csóka Eszter, a WTE projektmenedzsere pedig Wekerléről, a helyi közösségszervezésről beszélt.
Az előadások után egy kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők. Az aktív közösség szerepe a lokális hagyományteremtésben című diskurzusban részt vett Kiss-Szitár Orsolya (Wekerlei Kultúrház), Bíró Ágota (Szigetvár Társaság), Gyarmati Fruzsina (Pomázi Civil Szövetség, Civil Ház), valamint Szebenyi Marianna (WTE).
A szakmai nap záróprogramja, a már hagyományos Szent Iván-éji program volt. A WTE immár tizenkettedik alkalommal szervezte meg az eseményt. Estére benépesült a Kós Károly tér. Sötétedéskor a lányok tánca után dobszó mellett gyújtották meg a Wekerlei Alkotócsoport legújabb alkotását, a tűzszobrot.
