Búcsú Petrusz Tibortól
Katonai tiszteletadás mellett temették el Petrusz Tibor nyugállományú ezredest, Kispest Díszpolgárát ma a Kispesti Újtemetőben.
Családtagok, rokonok, barátok, volt katona- és pályatársak, ismerősök kísérték utolsó útjára az egykori ludovikás tisztet, a Politikai Elítéltek Közösségének elnökét, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumi tagját. A küzdelmes életútját, példaértékű életművet ismertetve Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, miniszteri tanácsos és Vinczek György alpolgármester búcsúztatta a 2018. február 22-én életének 94. évében elhunyt Petrusz Tibort, majd Deák László lelkipásztor búcsúzott el a kispesti evangélikus gyülekezet presbiterétől. Az urnasírnál dr. Ernst Ervin, a Politikai Elítéltek Közösségének nevében mondott beszédet.
Petrusz Tibor 1924. június 21-én született Budapesten. Az újpesti Eötvös gimnáziumban tanult, érettségi után, 1942-ben a Ludovika Akadémiára jelentkezett, itt avatták hadnaggyá 1944-ben. Az avatás után rögtön frontszolgálatra osztották be. Németországban esett hadifogságba, amelyből 1946-ban tért haza, de elismerés helyett, az úgynevezett „B” lista alapján elbocsátották a honvédségtől. A Közgazdasági Egyetemen megkezdett tanulmányait sem engedték folytatni, ezért a család támogatásával vendéglős segédlevelet szerzett a Kispesti Ipartestületnél. A politikai változásokat, a bolsevizálást és az ország orosz megszállását nem tudta sem elfogadni, sem kiszolgálóként eltűrni. A szabad és független Magyarországért kifejtett politikai tevékenységéért 1949-ben letartóztatták, és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Hét évvel később az 1956-os forradalom szabadította ki börtönéből. Látszólag ismét szabad volt, azonban jogi tanulmányainak folytatását megakadályozták, s még a segédmunkási állásából is eltávolították. Hat évvel később nyílt lehetősége arra, hogy beiratkozzon a Vendéglátóipari Főiskolára. Ötven évesen, az üzemgazdáz képesítés és két nyelvvizsga megszerzését követően, az éttermi igazgatói állásig juthatott, s „rovott” múltja ellenére több szakmai elismerést kapott. A rendszerváltás után rehabilitálták, 1990-ben kispesti önkormányzati képviselővé választották. Elveit és sorstársait nem feledve 1991-ben aktív szerepet vállalt a Politikai Elítéltek Közösségének meglapításában, melynek főtitkára, majd elnökhelyettese lett. 1993-ban közreműködésével jön létre a Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, melynek elnöke volt. 1994-ben az evangélikus egyházközség presbitériumának tagjává választották, 2002-ben Kispest Díszpolgára címmel tüntették ki.
