VGYKE: szakmai fórum és szülőklub
A látássérült gyermekek korai fejlesztésének támogatásával foglalkozó projektünk első interdiszciplináris szakmai fórumán, szeptember 19-én, a VGYKE és a szakma kiválóságai is képviseltették magukat. Jelen volt többek között pedagógus, szemész asszisztens, jogász, egyesületünk civil szervezői és legfőbb támogatónk, az Országos Látásvizsgáló Központ képviselője is. Nagy sikerrel és gyümölcsöző kapcsolatokkal zárult eme jeles esemény.
„Ha összefogunk, mindenre képesek vagyunk!”
Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke elsők között üdvözölte Kispest alpolgármesterét, Vinczek Györgyöt. Megköszönte neki a sok segítséget, valamint azt, hogy mindig kiemelt figyelemmel követi a kispesti munkánkat. Idén egy közgyűlési határozatnak köszönhetően már a gyermekek is tagjainkká válhatnak, ennek örömére egy logó babát készíttetett a VGYKE, melyet ajándékként nyújtott át az alpolgármester úrnak.
„Ígérem, hogy ezt egy olyan helyre teszem, ahol nem csak én, hanem a kispestiek nagy része is láthatja, arra emlékeztetve mindenkit, hogy itt léteznek Közösség Lámpásai, akikhez bátran lehet fordulni” – köszönte meg mosolyogva az alpolgármester úr.
Mészáros Ágnes ezt követően mesélt a VGYKE „Családi Erőforrások” nevezetű projektjéről, melyet a CIB Alapítvány „Tenni tudunk” programja által tudunk megvalósítani.
Ágnes nagy szeretettel köszöntötte a bölcsődék, óvodák, általános iskolák és a védőnői szolgálat képviselőit, hiszen a korai fejlesztés támogatásában nagy szerepet játszik majd a szakemberek nyitottsága és szakmai tudása.
Legfőbb partnerünk az Országos Látásvizsgáló Központ, melynek képviseletében Dobrik-Lupták Sára volt jelen, aki bemutatta a Látásvizsgáló munkáját. Elmondta, hogy milyen szempontok alapján szűrik ki a látássérülés mértékét, kit nyilvánítanak látássérültnek, valamint beszélt arról is, hogy miként zajlanak a vizsgálatok, és milyen korai fejlesztési technikákat alkalmaznak napjainkban.
Ezt követően Fodor Ágnes, a VGYKE elnök asszonya köszöntötte a résztvevőket, majd egy prezentáció segítségével mutatta be az egyesület munkáját, szolgáltatásait és elért sikereit.
„A mai fórum projektünk első rendezvénye, mely a CIB Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. Óriási lehetőség ez számunkra, hiszen ama elképzelésünkbe illeszkedik ez a projekt, melynek révén szeretnénk megerősíteni egyesületünk szolgáltatásait és tevékenységeit a látássérült gyermekek támogatása érdekében”
Neumann Károly facilitátor az elnök asszony beszéde után három csoportra osztotta a vendégeket és felvezette a szakmai fórum témáit, melyek az alábbiak voltak:
- Látássérült gyermeket nevelő szülők a rendszerben
- A helyi ellátórendszer és a korai fejlesztés a kora gyermekkori intervenció területén
- Elérhető fejlesztések, fejlesztési út az integráció felé
A résztvevők kiválaszthatták, hogy mely téma érdekli őket, majd ennek megfelelően helyezkedtek el a terem különböző területein. A három csoportnak összesen 40 perc állt rendelkezésére, és a téma kifejtése mellett négy kérdésre is választ kellett találniuk:
- Mi az, amit tudunk erről a kérdésről?
- Mi az, amit nem?
- Mi az, amit tennünk kellene?
- Mi az, amit személy szerint meg tudunk tenni?
Az idő lejárta után minden csoport egy szóvivőt választott, aki összegezte a megbeszélteket.
Az első témát kidolgozó csoport szóvivője elmondta, hogy elsősorban az erőforrásokat próbálták feltérképezni. A szülő általában nem szerez időben tudomást arról, hogy gyermeke látássérült, és ez nagyon sok családban traumával jár. Budapesten és Debrecenben működnek fogyatékossággal élő gyermekeket fogadó általános iskolák, de az a tapasztalat, hogy ezekben az intézményekben nem csak látássérült gyermekeket nevelnek, hanem gyakori a halmozottan sérült gyermekek ellátása is, ezáltal a speciális nevelés némileg sérül.
A második témát összegző szóvivő megosztotta, hogy a legnagyobb problémát abban látják, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekek nem kerülnek időben az ellátórendszerbe. Kiemelte a szűrés fontosságát, hiszen ez az elsődleges lépése annak, hogy a korai felismerést követően a fejlesztést el tudják indítani.
A harmadik téma csoportja főként pedagógusokból verbuválódott össze, és szóvivője kiemelte a védőnők rendkívül fontos szerepét, mivel ő az első szakember, aki figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését. A következő információs pontként az óvodát említette. Amennyiben a gyermek óvodába kerülése után derült ki, hogy látássérült, de az intézmény alapító okiratában nem szerepel, hogy hivatalosan sérült gyermeket is fogadhat, ezt megváltoztatják. A gyermek maradhat, és megkaphatja a megfelelő segítséget is.
Az összegzést követően lezárásként szendvics-ebéd mellett kötetlen beszélgetés és kapcsolatépítés zajlott. Bátran kijelenthetjük, hogy a VGYKE első szakmai fóruma nagy sikerrel és rendkívül hasznos tudásmegosztással zárult.
„Felhívta ez az összejövetel a figyelmet annak fontosságára, hogyha összefogunk, mindenre képesek vagyunk!”
Megtartottuk első Szülő Klubunkat
Kispesten került sor első Szülő Klubunkra a „Tenni tudunk” projekt keretein belül. Szeptember 26-án többedmagunkkal gyülekeztünk a kispesti Családsegítő Központban. Szülők, pedagógusok és szakemberek is képviseltették magukat az eseményen, ami üdítő légkörben, vidáman zajlott, olykor megható pillanatokkal. Nagyon emlékezetes és hasznos volt mindannyiunk számára!
Röviddel fél 10 előtt Eleki Abigél, a Közösség Lámpása vezetője köszöntötte a vendégeket, majd röviden bemutatta a VGYKE tevékenységeit. Beszélt szolgáltatásainkról, terveinkről, de legfőképpen arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk projektünk üzenetét, s azt, hogy a szakmai fórumok és a klubok segítségével különböző élethelyzetben lévő és más-más területeken dolgozó embereket ismertethetünk meg egymással. Abigél biztatta a szülőket, hogy bátran meséljenek, s osszák meg tapasztalataikat, ezzel is segítve másokon.
Ezt követően a körben ülő résztvevők egy pár soros bemutatkozással köszöntötték egymást. Jelen voltak szakmai gyakorlatukat végző egyetemisták, óvodapedagógusok, mentálhigiénés szakember, a Látásvizsgáló Központ képviselője, egyesületünk kollégái és természetesen a szülők.
Múlt héten indult blogunk, melynek bemutatására is sor került. A www.vgyke.com/tenni-tudunk-2/ oldalunkat igyekszünk megtölteni minden jóval; a vezetőség bemutatkozása mellett fő irányvonalunk az információátadás különböző szakmai és személyes beszámolók megosztásán keresztül. A blogon mindig nyomon követhetik a projekttel kapcsolatos aktuális híreket, elérhetőek meghívóink a soron következő eseményekre, valamint bébiszitter képzésünkről is olvashatnak. Ezen a felületen szeretnénk megosztani a látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők tapasztalatait, mellyel talán segíthetünk majd a sok-sok kérdéssel küzdő friss szülőknek.
A blog bemutatása után Dobrik-Lupták Sára egy érdekes előadást tartott a Látásvizsgáló Központ munkájáról, hasonló prezentáció bemutatásával, mint amilyet már a Szakmai Fórumon is láthattunk, mégis volt új a nap alatt. Érdekesség például, hogy egy kisgyermek 5 éves korában éri el azt a szintet, amikor olyan élesen lát, mint egy felnőtt. Ebben a korban azt vizsgálják, hogy a baba korához képest mennyire lát jól. Szóba kerültek még a fejlesztési technikák, mint például a mozgásterápia és az úszás. A látássérült kisgyerekek mindennapos fejlődésébe a Látásvizsgáló által készített videókon keresztül nyerhettünk betekintést.
A következő órákban a szülők meséltek nekünk. Marianna és kisfia megrendítő élettörténetét hallhattuk. Beszélt halmozottan sérült gyermeke születéséről, fejlődéséről, óvodai életéről, ami folyamatos kérdéseket szült a hallgatóság részéről. Az óvónőkből álló három fős „csapat” érdeklődve próbálta magáévá tenni ezeket az újszerű információkat, melyeket reméljük, hogyha egyszer úgy hozza a helyzet, hasznosítani tudnak majd a gyakorlatban is. Marianna – aki egyébként új kolléganőnk, és az ügyfélszolgálatban erősíti a csapatot – örömmel osztotta meg velünk történetének írásos formáját is, amely ezen a linken olvasható.
A klubon megélt néhány óráról pedig így nyilatkozott: „A lelki sérülések olyannyira meglátszódtak rajtunk, hogy bizony elpityeregtük magunkat saját és társaink beszámolói alatt.”
A szakember és még a diákok is egymás után tették fel a kérdéseiket a szülőknek és a Látásvizsgáló Bizottságot képviselő szakembernek. Nagyon jó érzés volt, hogy őszinte érdeklődéssel fordultak felénk mindannyian.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a szülők közt azonnal egy láthatatlan kötelék jött létre. Egy olyan kapocs, amelyben benne van minden szomorúságunk és minden örömünk, amit a gyermekeinkért tettünk, teszünk. Nem csak a nehézségekről beszéltünk, hanem büszkén számoltunk be, hogy gyermekeink milyen eredményeket értek el eddigi életük során.”
Panka és Erika kolléganőnk is megosztotta velünk történetét. Panka maga is látássérült, Makuladegenerációval küzd, amely egy genetikai rendellenesség, s amit fia is örökölt. Kettőjük mindennapjairól, terveiről és küzdelmeiről hallhattunk.
Erika gyermeke látássérült, hol bánatban, hol örömben úszó pillanatokról számolt be, melyek különösen személyessé tették életmeséjét. Mindenkit megérintettek ezek a nem mindennapi történetek, amelyek közelebb hoztak egymáshoz minket.
Panka és Erika beszámolóját hamarosan olvashatják a blogon, addig is tekintsék meg Mariann klubról leírt élményeit teljes hosszában.
A következő Szakmai Fórumra és Szülő Klubra hamarosan sor kerül, eddigi sikereinken felbuzdulva pedig reméljük, hogy hasonlóan jól sikerülnek majd ezen alkalmak is. Szeretettel várjuk Önöket ezekre az eseményekre, ahol nagyszerű emberek, különleges élettörténetek, értékes pillanatok és vidám percek várják!
Tudásmegosztás, tapasztalatcsere és családias légkör: ez a „Tenni tudunk”!
Ivanova Daniela
