Irány a Gránit!
A Gránit gyár történetét mutatja be Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény új, jövő januárig látható tárlata a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.
1889-ben alapították a Budapest-Szentlőrinci Téglagyárat, melyben, 1920-ban Koncz Imre vezetésével edénygyártási kísérletekbe fogtak. Kezdetleges, fazekas módszerekkel dolgoztak, és a téglagyártó kemencékben égették ki az árut. A kísérletek bíztatóak voltak, így 1922-ben önálló finomkerámiai üzemet alapítottak. Ez lett a kispesti Kőedény- Porcelán- és Kályhagyár Rt, mely „GRANIT” márkajelzésű termékeket bocsátott piacra. A gyártás 1923-ban kezdődött meg, a csehországi Basch Lipót lett a gyár főmérnöke. A gyár kezdeti profilja a nagysorozatú edénygyártás volt, de már a rákövetkező években megkezdődött a díszműárugyártás is. Virág- és pálmatartók, vázák, gyertyatartók, figurális tárgyak kerültek a piacra, változó minőségben ugyan, de egyre érdekesebb és színvonalasabb formákkal, mázakkal. A gyár következő főmérnöke, Schulzer Vilmos lett, akit a Drasche gyárból csábítottak a „Gránit”-hoz. Tudása, élénk szelleme nagy hatással volt a gyár elkövetkező termékeire. Több külföldi tanulmányút, kiállítások tapasztalata után a korszakra jellemző art deco stílusú, jobb minőségű alapanyagok és egyre izgalmasabb mázak kezdték jellemezni a gyár termékeit. A vállalat mintatermet rendezett be Bécsben és Budapesten, állandó résztvevője lett a Nemzetközi Árumintavásároknak. A gyárban dolgozott, az akkor fiatal Zeisel Éva. Modelleket vásároltak olyan híres szobrászoktól, mint például Ligeti Miklós (Faun), Markup Béla. Az 1940-es évek elejétől Zahajszky László lett a gyár meghatározó tervezője Puzsier József mellett. Zahajszky egészen az 1980-as évek volt a gyár meghatározó egyénisége, keze alatt dolgozott több fiatal tervező generáció is.
A kispesti üzem neve először, 1938-ban változott, amikor nevébe emelte az addig csak márkajelzésként alkalmazott „Gránit” szót, másrészt elmaradt nevéből a „kályhagyár” elnevezés (minthogy kályhacsempét soha nem gyártottak). A társaság neve tehát Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár Rt. lett.
A vállalat története alapvetően két markáns részre osztható, az 1950 előtti, és utáni időszakra. A gyár első korszakának védjegye a háromszögben KKPK, alatta GRANIT jelzet, illetve a díszműáruknál alkalmazott kör alakzatban tulipán, Kispest jelzet. Gránit gyár neve 1950 után ismét megváltozott, mikor is a szaniteráru gyártása kikerült profiljából, és helyére a csiszolókorong gyártás került. Neve így Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár lett. Jelzete pedig minden tárgyon, megkülönböztetés nélkül a háromszögben CSKGY, alatta GRANIT jelzet lett.
1950 utáni időszakban egy egész, főként fiatalokból álló tervező-gárdát alkalmazott a gyár. Olyan, később ismertté vált iparművészekkel, mint Minya Mária, Kovács Éva Orsolya, Láng Erzsébet. 1983-ban Zeisel Éva hazalátogatásakor ismét tervezett a Gránit gyárnak egy „UFO” elnevezésű teás- reggelizős készletet, valamint egy hatalmas fedeles tálat. Szász Endre a Hollóházi Porcelángyárral kötött együttműködése előtt több gyárban is kipróbálta dekorjait, többek között a kispesti gyárban is.
A gyár az 1980-as évek végén önálló gyáregységekre bomlott, majd Kft.-vé alakult. Az 1990-es évekre a gyárat magánosították, de az új tulajdonosok nem tudták fenntartani a termelést, így a kőedény- és porcelángyártás a 2000-es évek elején megszűnt.
