Kriszt Vilmosnét köszöntötték
Kriszt Vilmosnét köszöntötte 95. születésnapja alkalmából virággal, emléklappal és tortával Vinczek György alpolgármester.
1927. október 6-án született Kispesten, Wekerletelepen. Édesapja a Pusztaszabolcsi vasútállomáson teljesített hadi postaszolgálatot. Budapestre helyezése miatt kapott szolgálati lakást Wekerletelepen.
Cserháti Erzsébet 24 éves koráig, házasságkötéséig „wekerlei lány” volt. A telepi Elemi, majd Leány Polgári Iskolába járt, ezt követően a IX. kerületben, a Mester utcában a Teleki Blanka női felsőkereskedelmi iskolában tanult, majd 1945-ben az ostrom után érettségizett. A II. világháború után összeomlott gazdaság miatt azonban munkanélküli lett. Megélhetést keresve szövőipari tanfolyamra jelentkezett és gyakornokként a XVIII. kerületi PAX szövőipari kisüzemben dolgozott. 1948-ban gépíróként helyezkedett el a Magyar Honvédség Ruházati Anyagszertárában, ahol 1950-ben felmondott a nagy munkaterhelés miatt. Ezt követően a Magyar Állami Földtani Intézetnél dolgozott, de innen legnagyobb csodálkozására visszarendelték a Honvédelmi Minisztériumba és a Pallas Szállóban működő egységéhez osztották be. Sokat túlóráztak, késő estig dolgoztak, az akkor 21 éves lány nem akarta elhinni, hogy ott kell dolgoznia, ahol nem akar és annyi túlmunkát kell elvégeznie amennyit már fizikailag sem bír el. Átszervezés folytán kicsit könnyebb lett az élete, mert a Leíró Irodába került, majd titkárnő lett a Politikai osztály vezetője mellett. Amikor 1951-ben férjhez ment, a még mindig sok túlórázással járó munkakörből kérte áthelyezését a Honvédkórházba. Itt statisztikus, később gépíró lett a Személyügyi Osztályon.
Közben elvégezte a munkaügyi tanfolyamot és munkaügyi előadóvá lépett elő. Személy- és munkaügyi főelőadóként ezen az osztályon dolgozott 1983. évi nyugdíjba vonulásáig. Munkája elismeréseként „Népköztársaságért Érdemérem ezüst fokozat” kitüntetésben részesült, amelyet sok katonatiszt között egyedüli polgári alkalmazottként és nőként a Parlamentben vehetett át.
Nyugdíjas évei elején unokája kötötte le ideje nagy részét, majd 1991-ben férje halálát követően a közösségben keresett vigaszt és elfoglaltságot, ekkor csatlakozott a Kispesti Nyugdíjas Klubhoz. Ebből fejlődött ki a KINYE (Kispesti Nyugdíjasok Egyesülete), amelynek alapító tagja volt. Emellett a nyugdíjasok képviseletét a Budapesti Nyugdíjas Egyesületben alelnökként is hosszú évekig ellátta. Karácsonyi színházi programokat, nyári fesztiválokat szervezett és fáradhatatlanul látogatta a helyi nyugdíjas klubbokat. 79 éves korában kérte felmentését, de a kézimunka szakkör gondozásától és számos kiállítás szervezésétől még sokáig nem vált meg. Elmondása szerint, nagyon jó kollektíva volt ezekben a szervezetekben, még ma is rendszeresen tartják a kapcsolatot.
Jelenleg egyedül él, de nem magányos. Családja óvja és gondoskodik róla. Mindennapjait kiegyensúlyozottnak tartja, így elégedetten és boldogan élte meg 95. születésnapját is.
Lejegyezte lánya: Sándorné dr. Kriszt Éva
