Trianonra emlékeztek a nemzeti összetartozás napján rendezett ünnepségen a Székelyország Tündérkertje látványparkban.
„Hazánk a trianoni békediktátum következtében elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált” – ismertette a történelmi tényeket beszéde elején Vinczek György alpolgármester.
Elmondta: a Kárpát-medencében nemzetállamok helyett soknemzetiségű országok jöttek létre, ahol a kisebbségbe szorult magyarság ugyanolyan diszkriminatív bánásmódban részesült, mint amivel korábban a Monarchia alatt éppen az akkori többségi magyarságot vádolták. „A béke a térség stabilitása szempontjából is káros volt, hiszen a győztes-vesztes ellentét kiélezése megszabta azokat a kényszerpályákat melyek hatására Magyarország a revízió útjára lépett, a megalakuló kisantant pedig a megszerzett területek görcsös védelmére rendezkedett be, aminek a vége az lett, hogy Közép-Európa később egy újabb világháborúba sodródott” – fogalmazott.
Arról beszélt, hogy: „1920. június 4-én Versailles-ban szép, napsütéses idő volt, míg Budapesten szinte őszi, esős, borongós időjárás. A magyarok akkor azt mondták, hogy az időjárás is velük gyászol. Gyászolni pedig bőven volt mit. A világháború négyévnyi vérzivatara, a spanyolnáthajárvány, a forradalmak, a vörösterror és fehérterror után szinte nem volt olyan család az országban, amely ne élt volna át valamilyen nagy veszteséggel járó személyes tragédiát. Több százezer friss sír domborult a temetőkben, és az először csak megszállt, majd elszakított országrészekről menekülők tömegei töltötték meg a vasúti pályaudvarokat. Családok szakadtak ketté, vagy akár több felé, évszázados kulturális, gazdasági egységek bomlottak fel és értékteremtő társadalmi hálózatok váltak semmivé. Ady Érmidszentje, Kosztolányi Szabadkája, vagy éppen Tóth Árpád Aradja már a határokon túlra esett. A hétköznapi életben a magyar embereknek újra kellett építeniük mindazt, amit elvesztettek. Az elcsatolt területekről érkezők beilleszkedése, a gazdaság újraindítása, az oktatás és a kultúra fenntartása mindennapos küzdelmet jelentett. A magyar társadalomnak meg kellett találnia azokat az erőforrásokat és szellemi tartalékokat, amelyek lehetővé tették a talpra állást. Az összetartás, a közösségi szolidaritás és az erős nemzeti identitás voltak azok a pillérek, amelyekre támaszkodhattunk.”
Úgy fogalmazott, hogy a trianoni tragédia azonban nem csak a múltunk része, hanem a jelenünk formálója is. „A határon túli magyar közösségek nap mint nap szembesülnek azokkal a kihívásokkal, amelyeket a trianoni békeszerződés hagyatékaként kaptak. A nyelvi és kulturális jogokért folytatott küzdelem nem ért véget, és továbbra is fontos feladatunk, hogy támogassuk őket ebben.
Ma, amikor megemlékezünk Trianonról, nem csupán a veszteségekre gondolunk, hanem arra a hihetetlen erőre és kitartásra is, amellyel a magyar nemzet képes volt újraépíteni önmagát. A történelem során megtapasztalt fájdalmak és megpróbáltatások megtanítottak bennünket arra, hogy a legnehezebb időkben is meg kell őriznünk hitünket és összetartásunkat” – hangsúlyozta az alpolgármester.
A beszédet követően Vinczek György és Gajda Péter polgármester koszorút helyezett el a Trianont szimbolizáló kopjafa melletti emléknél. Koszorúzott Lázár Tamás, a Jobbik – Konzervatívok Kispesti alapszervezetének elnöke is.
Az ünnepség a Vass iskola 6. és 8. osztályos tanulóinak ünnepi műsorával ért véget. A magyar országgyűlés 2010-ben döntött arról, hogy a békediktátum aláírásának napja (1920. június 4.) a nemzeti összetartozás napja legyen. A látványpark megálmodója, Bacsó András több mint 25 éve érkezett Erdélyből Kispestre. Székelyország Tündérkertjét 2015-ben avatták fel, a látványpark az önkormányzat támogatásával, civil összefogás keretében épült fel és működik.
