A nemzeti ünnepet megelőző napon az Ötvenhatosok terén álló emlékmű és a Templom téri kopjafa előtt tartott megemlékezést az önkormányzat.
Örömünnepről beszélt az esemény szónoka, Varga Attila alpolgármester. Úgy fogalmazott: 1956 nem jöhetett volna létre azon sokféle ember nélkül, akik kezükbe vették az ország sorsát, a saját sorsukat. Az akkori 30, 40, 50, 60 éves emberek, akik már átélték a történelem viharait egy olyan rendszert tapasztaltak meg, „amely nem volt őszinte a saját társadalmához, a saját állampolgáraihoz”.
Mint fogalmazott „olyan elosztási rendszer működött, ami nem az életet követte le, éppen ezért nagyon ügyesen kellett túlélni a hétköznapokat. És közben ígéreteket kaptak az akkor élők, hogy a kezükbe vehetik a sorsukat, hogy demokratikus államrend fog kialakulni, hogy a munkások azok, akik a hatalom legfőbb letéteményesei, a népakarat közvetlenül meg tud nyilvánulni, hogy minden a népé. Közben kiderült, hogy ez nagyon nem így van. Nagyon erősen tapasztalták meg az akkor élő felnőttek, hogy ennek megint valami átverés szaga van… Az akkor 30, 40, 50, 60 éves emberek értették, ismerték, tudták a háború nyelvezetét. Tudták, hogy mit lehet veszíteni, és nagyon szerettek volna szabadságot nyerni… Nagyon sokféle ember jött össze, nagyon sokféle motivációval rendelkező ember hajtotta végre 1956-ban azt a forradalmat, amit most már mi forradalomnak tekintünk és forradalomnak nevezünk. A szabadságvágy győzött minden fölött. Függetlenül attól, hogy ki milyen pártállású, milyen vallású volt, honnan jött, milyen családból, a szabadságvágy összekovácsolta az embereket”.
Beszéde zárásaként azt kívánta Varga Attila, hogy „ne kelljen így harcolni a saját szabadságunkért. És azt kívánom mindannyiunknak, hogy 23-án erről az örömről beszéljünk, amikor a félelem háttérbe szorult, szinte megszűnt, és a szabadságvágy iránti szeretetből fakadtak a lelkes cselekedetek. Vegyük komolyan és örömmel tekintsünk október 23-ra, hiszen ez egy csodálatos pillanat volt”.
A Szabadságdal című ünnepi műsorban Wégner Judit és Jegercsik Csaba színművészek, valamit Székely Cintia és Iregi Gábor táncművészek működtek közre. Az előadást Paár Tibor rendezte.
Az ünnepség végén az önkormányzat vezetői, a pártok, az egyházak, az intézmények és a civil szervezetek képviselői helyezték el virágaikat az emlékmű előtt. Koszorúzott és fejet hajtott a hősök emléke előtt: Gajda Péter polgármester, a négy alpolgármester, Vinczek György, Varga Attila, Paróczai Anikó és Ternyák András, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség nevében Apró József elnök, a Kispesti ’56-os Szövetség képviseletében Égi Pál elnök, Kunhalmi Ágnes, a XVIII. kerület országgyűlési képviselője, a Demokratikus Koalíció kispesti szervezete, a Jobbik Magyarországért Mozgalom kispesti szervezete, a Momentum kispesti szervezete, az MSZP kispesti szervezete, a Párbeszéd – Zöldek kispesti szervezete, a Mi Hazánk Mozgalom kispesti szervezete, a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia és a 301-es Kazinczy Ferenc Cserkészcsapat, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda, a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközség és az Ady Endre Református Általános Iskola és a Szőlőskert Református Óvoda, a Kispesti Evangélikus Egyházközség, a CS.A.K. Tisza Sziget Kispest, a Gazdasági Ellátó Szervezet, a Kispesti Ifjúsági Önkormányzat – KIFÖ, a Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, a Kispesti Nyugdíjasok Szociális és Érdekvédelmi Egyesülete – KINYE, a Kispesti Véradók Egyesülete, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete – MTSZSZ, a Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete Kispest, a Reménység Katolikus Általános Iskola, a Székelyország Tündérkertje.
Az önkormányzati megemlékezés csendes virágelhelyezéssel ért véget a Templom téri kopjafánál.
