A kispesti kötődésű Pege Aladár halálának 20. évfordulóján a Romák Felzárkóztatásáért Egyesülete (ROMFEL) és Kispest Önkormányzata emlékkoncerttel és fotókiállítással emlékezett a világhírű nagybőgőművészre. Zsúfolásig megtelt a Városháza díszterme szerda este a művész egykori barátaival, pályatársaival és zenésztársaival, valamint a dzsesszmuzsika rajongóival.
Vinczek György alpolgármester köszöntő beszédében a ROMFEL eddigi tevékenységét méltatta. Ez már a hatodik koncert, amelyet az egyesület szervez Pege Aladár emlékére. Három rendezvénynek a Városháza díszterme adott helyet, ezzel is elismerve az egyesület tevékenységét, amelyet a romák és nem romák felzárkóztatásáért tesznek 2013 óta. Nem feledhetjük, hogy a ROMFEL kezdeményezése nyomán ma már egy park viseli Pege Aladár nevét. Ebben elvitathatatlan érdeme van az egyesület elnökének, Losó Györgyné Melindának. Abban bízhatunk, hogy talán jövőre a szobor is elkészülhet és helyet kaphat a parkban – hangsúlyozta Vinczek György. Erdemes felidézni, hogy Pege Aladár édesapjával élt a Zrínyi utca 21-ben, Kispestről indult és büszkék lehetünk arra, hogy messzire jutott a világban és a művészetében – zárta gondolatait.
Pege Aladár számára a nagybőgő nemcsak egy hangszer volt, hanem egy olyan eszköz, amellyel önmagát tudta megmutatni a világnak – mondta Losó Györgyné Melinda, aki az egyesület nevében köszönetet mindazoknak, akik segítették, támogatták az emlékkoncert és kiállítás megrendezését, mert ez egy nagy közös munka volt – emelte ki. Megemlítette a szakmai együttműködő partnert, a Magyar Jazz Szövetséget, Varga László fotóművészt, grafikust és Lach Sándor képzőművészt, akik a kiállítás létrehozásában aktívan közreműködtek.
Losó Györgyné Pege Aladárhoz fűződő személyes élményei sorában arról beszélt, hogy a híres művész és az édesapja egy zenekarban játszott, így ő már kislány korában gyakran találkozott, beszélgetett vele, amire mindig nagyon büszkén emlékszik vissza.
A Jazz Szövetség nevében Gayer Ferenc nagybőgőművész elmondta: a szövetség is feladatának tekinti, hogy fenntartsa a világhírű, de ma már nem élő dzsesszmuzsikusok emlékét az utókor számára. Pege Aladár sok-sok fiatalt karolt fel élete során – emelte ki.
A zenésztárs és a jó barát, Ungár István szaxofonművész személyes élményeiről mesélt a hallgatóságnak. Barátságuk, az együtt töltött idő sokkal többet jelentett számára mint az a sok-sok közös „repülés”, a fellépesek sokasága. Pege olyan családból jött, ahol nem nagyon volt helye a tanulásnak, de ő ennek ellenére elhatározta, hogy diplomás lesz, és apja akarata ellenére bőgőzött. Nehézségek árán leérettségizett és diplomát is szerzett, mert rettenetes nagy akaratereje volt. Veleszületett tehetsége volt nemcsak a muzsikáláshoz, hanem a szervezéshez is. Rá mindenki odafigyelt, kisugárzása volt, magával ragadta az embereket, és élete során sok hívőt szerzett a dzsesszmuzsikának – mondta.
A köszöntők után egy rövid dokumentumfilm részletet láthattak a nézők Pege Aladárról Jakab János szerkesztésében, majd Albrecht Nikol szavalt egy verset A nagybőgőről.
A folytatásban a muzsikáé és meglepetésképpen a homokművészeté volt a főszerep. A Pege Quartet korábbi tagjai, Kollmann Gábor (alt szaxofon), Csejtei Ákos (tenor szaxofon), Pataj György (zongora), Sramkó János (dob koncerttel), Egri János (nagybőgő) emlékeztek a kiváló muzsikusra, zenésztársra. A műsorszámok között az együttesből Egri János történeteket mesélt közös életükből, emberi és zenei kapcsolatukról. A dzsesszmuzsika hallgatása közben a közönség a kispesti Végh Lajos képzőművész homokanimációinak is örülhetett.
