A gramofontól a lemezjátszóig
Molnár Tibor gramofon- és lemezjátszó gyűjteményéből nyílt kiállítás csütörtökön a Kispesti Helytörténeti Gyűjteményben. A különleges tárlat január 16-ig tekinthető meg.
A mostani kiállítás immár a harmadik a hagyományteremtő céllal elindított Gyűjtők és gyűjtemények című sorozatban – kezdte köszöntőjét Siklós Zsuzsa, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője. Hozzátette, ezekben a kiállításokban az a közös, hogy mindegyiken egy tematikát, egynemű tárgyakat mutatnak be.
Az időszakos kiállításoknak helyet adó apró szobát ezúttal gramofonok és lemezjátszók töltik meg. A kiállítás az 1900-as évek elejétől az 1980-as évek közepéig követi végig a hangreprodukáló készülékek történetét.
Molnár Tibor, a Magyar Rádió egykori hangrestaurátora, a gyűjtemény tulajdonosa megnyitóbeszédében a gramofon kultúrtörténeti szerepét a gőzgépéhez hasonlította, hiszen ez volt az az eszköz, amely az 1900-as évek elejétől széles tömegek számára tette lehetővé az otthoni zenehallgatást. Rövid történeti áttekintésében beszélt Edison 1877-ben bemutatott hengeres fonográfjáról, illetve Emil Berliner fejlesztéséről, amelynek eredményeként megszületett az a berendezés, amely egy forgó korongon rögzíti a hallható hangtartományt.
Megtudhattuk, hogy Berliner gramofonja tízéves fejlesztés után, 1896-ra vált eladható termékké. – Ám ezzel megkezdődött a hanglemez és a gramofon, a későbbi lemezjátszó elődjének diadalútja – zárta beszédét a gyűjtő, aki ezután egy 1930-as évekből származó hordozható gramofont hozott működésbe. A megnyitó közönsége nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy Molnár Tibor feltekerte az elektromos áram nélkül működő berendezést, majd óvatosan a lemezre helyezte az egyszer használatos tűt, és felcsendült Enrico Caruso, a gramofon hőskora sztárjának hangja.
