Búcsú a korábbi polgármester asszonytól
Családtagjai, barátai, ismerősei, egykori munkatársai vettek végső búcsút Steinerné Dr. Török Katalin egykori polgármestertől a Kispesti temetőben ma délelőtt. Kispest Önkormányzata saját halottjának tekinti a 74 éves korában, június 6-án elhunyt volt városvezetőt.
Juhász Gyula Consolatio című versét Korsós László szavalta el, majd Nagy Klára mondott búcsúbeszédet és olvasta fel a férj és a család búcsúlevelét.
Az önkormányzat, a polgármesteri hivatal és a kerületi MSZP képviseletében Vinczek György alpolgármester emlékezett az egykori városvezető kollégára, a főiskolai oktató közgazdászra, aki 1974-89 között tanácstagként vált „igazán civilbaráttá”, 1998-tól vele együtt volt önkormányzati képviselő és alpolgármester, majd 2002-2006 között az MSZP színeiben polgármesterként vezette Kispestet. Kitért Steinerné Dr. Török Katalin polgármesteri ciklusának főbb eredményeire: a Gyermekek Átmeneti Otthonának felépítésére, a KMO felújítására, az út- és járdaépítési programra, a Templom téri szociális foglalkoztató átadására, a Templom tér felújítására, a játszótér-felújítási program indulására, a Tudásház kialakítására, a lakótelepi rendőrség alakulására, a panelprogramban való sikeres részvételre, a testvérvárosi csereüdültetési program, valamint a szociális tanulmányi ösztöndíjprogram elindítására, a lakásért életjáradék program kialakítására és a lakossági tájékoztatás megújítására.
Steinerné Dr. Török Katalin emberi tulajdonságai közül a szociális érzékenységet, a magas szakmai tudást, a nyitottságot, a kulturális érdeklődést, a kompromisszumkészséget emelte ki az alpolgármester, hangsúlyozva, hogy „mindig vérbeli pedagógus maradtál”, aki a közösség érdekeit mindig fontosabbnak tartotta az egyéni érdekeknél. Vinczek György az egykori polgármester asszony kedvenc költőjének, Ady Endrének Intés az őrzőkhöz című versének egy részletével búcsúzott:
„Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
