Így ünnepeltük együtt Forrai Katalin 100. születési évfordulóját a KEÓ Zöld Ágacska Tagóvodában. A gyermek és felnőtt közösség is örömmel csatlakozott a Forrai Katalin születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett közös énekléshez. Az eseményre egy vidám, figyelemfelkeltő plakát hívta fel a családok és az óvoda közösségének figyelmét.
Az óvoda tágas, zöld udvara ezúttal különleges szerepet kapott: hatalmas körben gyűltünk össze, amelyben mind a hat óvodai csoport kényelmesen elfért. A Sünike csoport új kiscsoportosai gyülekeztek elsőként – mintegy jelezve a közös program kezdetét. Nem kellett sokáig várni, hiszen a nagyobb gyermekcsoportok pillanatok alatt csatlakoztak hozzájuk. A közös éneklésbe a Pillangó csoport nagycsoportosai hívták a többieket a jól ismert Tekeredik a kígyó dallamával. Ezt követően a Halacska vegyes csoport, majd a Katica középső csoport gyermekei kapcsolódtak be, és a kézfogások nyomán lassan, szépen formálódott a hatalmas kör. A Mókuska nagycsoport, a Sünike kiscsoport, végül a Kiskacsa középső csoport zárta be a kört.
A csoportok egymás utáni kapcsolódása a gyermekek számára igazi közös élményt jelentett. Ügyesen oldották meg azt is, amikor egy másik csoport gyermekének kellett megfogniuk a kezét – természetesen, örömmel és egymásra figyelve kapcsolódtak egymáshoz.
A közös játék egyik különleges pillanata volt, amikor két nagycsoportos gyermek „zöld ág kaput” tartott, amely alatt a többiek a Bújj, bújj, zöld ág dallamára átbújhattak. A programot egy kedves, őszies hangulatú dal, a Kiszáradt a diófa közös éneklése zárta.
Amikor végül minden csoport visszatért a saját játszóterületére, az udvart még sokáig betöltötte a jókedv. Taps, mosoly és látható öröm kísérte a közös éneklés végét.
A program nem csupán Forrai Katalin zenei, pedagógiai öröksége előtt tisztelgett, hanem megmutatta azt is, milyen ereje van annak, amikor az óvoda valamennyi korosztálya együtt énekel, együtt játszik és egy közös élmény részese lesz.
A közös éneklés és körjáték erősítette a gyermekek összetartozás-élményét, közösségi érzését és egymásra figyelését. A különböző életkorú csoportok találkozása lehetőséget adott a kisebbek számára a nagyobbak utánzására, a nagyobb gyermekeknek pedig a példamutatásra és a segítő, támogató szerep megélésére.
A kör kialakítása, a társak kezének megfogása, a közös mozgás és éneklés fejlesztette az együttműködést, a szociális kompetenciákat, a figyelmet, a térbeli tájékozódást és a ritmusérzéket. A hagyományos magyar gyermekjátékok és népi játékdalok továbbadása pedig hozzájárul kulturális örökségünk élményszerű megőrzéséhez.
A legfontosabb azonban talán mégis az volt, hogy ezen a napon 96 gyermek és az óvoda felnőtt közössége egyetlen nagy, éneklő közösséggé formálódott – egy hatalmas zöld ágacska-körben.
Váginé Végh Andrea
Tagintézmény-igazgató
KEÓ Zöld Ágacska Óvoda
