Vicctörténelem és maratoni játék a könyvtárban
Rendhagyó programmal készült a farsang méltó megünneplésére szombaton a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kispesti Üllői úti fiókkönyvtára.
Még éppen farsang van. Most lehet még mulatni, bálba menni, jókat enni. Ki kell használni még ezt a néhány napot, hisz kezdődik rövidesen a nagyböjt. Mi sem akartunk kimaradni ebből a mulatozásból, ezért egy rendhagyó szombati nappal készültünk a farsang méltó megünneplésére. A szokásos szombati nyitva tartást felülírva nem reggel 9-től délután 2-ig vártuk az olvasni vágyókat, hanem éjfélig kínáltuk a könyvtár szolgáltatásait, a kölcsönzést, folyóirat- és könyvolvasást, internetezést és programjainkat.
Délután 4 órakor ugyanis februári Könyvtári KultúrCafénk keretében Soós István történész a vicc kultúrtörténetéről mesélt. Sok mindent megtudtunk a humorról, mely a korabeli orvosi könyvek szerint nem más, mint víg kedélyű állapot. Megismertük a humor fokozatait és fajtáit, az iróniát, a szatírát, viccet, tréfát. A magyar humor évszázadai között barangolva találkoztunk a vicc és élclapok kedves figuráival, az együgyű honleánnyal, a svihák emberrel, az osztrák uralmat majmolókkal, és a kifigurázottak sok-sok érdekes alakjával. Megtudtuk, hogy a Magyarországon 1848-ban megjelent élclap címe Dongó volt. Ezt követte a Jókai Mór nevéhez fűződő Üstökös, melynek fontos eleme a karikatúra volt. Ezeknek a karikatúráknak visszatérő alakja volt az egy-egy társadalmi csoportot jelképező Kakas Márton, Mindenváró Ádám, Tallérosy Zebulon, Politikus Csizmadia. Az Üstököst követte a Handabanda, a Borsszem Jankó, a Ludas Matyi. Az 1850-től 1918-ig megjelenő élclapok cikkeinek, szatíráinak szerzői a korabeli írótársadalom kiválóságaiból került ki. A történeti áttekintést persze tréfák, vidám történetek színesítették, s elmondhatom, hogy a hallgatóság soraiban egyetlen „veszedelmes” humortalan embert sem fedeztem fel. Szép számmal összejöttünk újra. Ki fánkkal – kérésünknek eleget téve –, ki más süteménnyel, édességgel érkezett. Mi finom teát, forralt bort kínáltunk hozzá. Minden adott volt tehát a jó hangulathoz.
Az előadást közös játék követte. A farsanghoz illő témakörökből állítottuk össze a kérdéseket. Vígjáték részleteket, karikatúrákat kellett felismerni a játékosoknak, illetve a farsang, a bálok, a paródia, a rajzfilmek világából válaszolni egy-egy feladványra. 9 óra felé többen elindultak a hóesésben hazafelé, akik viszont itt maradtak kitartottak velünk éjfélig, s részesei voltak a meghirdetett játékmaratonnak. Volt itt kvíz-, stratégiai- és többféle kártyajáték. Egyszerre 5-6 asztalnál folyt a kíméletlen csata, persze humorral, vidámsággal fűszerezve. Most ugyan elmaradt a bál, s álarcot sem öltöttünk, de jó hangulatú, vidám mulatság részesei lehettünk mindannyian.
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
