KultúrCafé: Törökországban jártunk

Utazni jó. Egyedül, csoportosan, busszal, repülővel, vonattal, vagy hajóval – mindegy. Van, aki fotózik, filmre veszi a látottakat, van, aki csak élvezi az utazást, vagy épp naplót vezet úti élményeiről. Van egy kedves olvasónk - Vlasits László - aki nagy utazó hírében áll. A világ számos országában járt már, van ahol több alkalommal is. Ilyen hely Törökország.

A képre kattintva galéria nyílik. (12 kép)

Ottjártakor mindig fotózott, s az elkészült képekből összeállított egy közel másfél órás filmet. Szombati Könyvtári KultúrCafénk egyik előadója tehát ő volt. Általa jutottunk el mi is Konstantinápolyba, vagyis Isztambulba, ahol megcsodálhattuk a Haghia Sophia monumentális mecsetet, hatalmas kupoláját és csodálatos mozaikjait. Jártunk Ahmed szultán Kék mecsetében, a Topkapı palotában, a Dolmabahçe palotában és a mai napig is kereskedelmi helyként funkcionáló a Fedett Bazárban. Sétáltunk a város régi és újabb negyedében, képzeletben átkeltünk az Aranyszarv öblöt átívelő Galata-hídon, s megcsodáltuk a fenséges, légies könnyedségű és modern Boszporusz-hidat. Isztambult elhagyva Epheszposz romjai felé vitt az utunk, mely görög polisz volt Kis-Ázsia nyugati partvidékén, a mai Törökország területén, török neve Efes. Irigykedve néztük Pamukkale medencéiben fürdőzőket. Pamukkale vagyis a „gyapotvár” egy természeti mészkőképződmény, melyet a kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C forrásvíz hozott létre, amikor lezúdult a domboldalon. Csak ültünk és gyönyörködtünk a bemutatott fotókban, hallgattuk az előadó személyes élményeit a kalandos utazásról.  A vetítés szünetében Sudár Balázs az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, kinek hobbija a török népzene gyűjtése és előadása oszmán klasszikus zenét játszott autentikus török hangszeren, a laftán.

Természetesen mi könyvtárosok is készültünk, és csepp török irodalmat igyekeztünk becsempészni a délután programjába. Vidám Naszreddin Hodzsa történeteket és népmeséket mondtunk el, majd folytattuk utazásunkat a szépséges török tájakon.

Könyvtári KultúrCafénk immár öt éve minden hónap egy szombat délutánján megtelik, s ez így történt most ezen a kicsit hűvös márciusi napon is. Bizony jól esett - a hidegben - a finom, eredeti török alma teát elkortyolgatni, megkóstolni a lokum nevű török édességet, s elképzelni, milyen is lenne ott sétálni nyáron, Isztambul utcáin, vagy hűsölni a mélykék tenger vizében. Köszönjük az előadóknak, hogy csupán barátságból és szeretettel jöttek el hozzánk. Visszavárjuk Sudár Balázst, aki a bektasi dervisekről, a szufi misztikusokról fog előadást tartani, s talán lehetőségünk lesz élőben megnézni egy kerengő dervis táncát. Vlasits Lászlónak további kalandos utakat és jó fotózást kívánunk.

Dobrova Zsuzsanna könyvtáros