(1935 - 1999)
Játékos-pályafutását 1947-ben a MÉMOSZ SE-ben kezdte, majd a Bp. Lokomotívban játszott. Az Aranycsapat gerincét adó Honvéd 1953-ban igazolta le. Első NB1-es mérkőzését 1953. március 7-én Salgótarjánban játszotta. Az 58. percben állt be, mikor Czibor góljával vezetést szereztek, majd a 81. percben élete első élvonalbeli mérkőzésén gólt szerzett. 1954-ben és 1955-ben bajnokok lettek. 1956 után a csapat széthullásával egy MNK és KK győzelem volt a két legnagyobb sikere a csapattal. Nagyon gólerős csatár volt. 320 bajnoki mérkősésen 247 gólt szerzett és ötször volt a bajnokság gókirálya. 1966. őszén Győrben súlyos sérülést szenvedett Keglovich László szándékos brutális belépője nyomán. (Sokak szerint nem véletlen szabálytalanság volt). Ezután már nem nyerte vissza régi formáját. 1971. június 20-án játszott utoljára a Bp. Honvéd színeiben. Kispesten 15 ezer néző előtt a Vasas volt a Honvéd ellenfele. Negyedórával a hivatalos kezdés előtt felsorakozott a két csapat a főlelátó előtt és ünnepélyesen elbúcsúztatta a 36 éves csatárt. A Bp. Honvéd elnöke, Sárdy Tibor köszöntötte a labdarúgót. A Honvéd kezdő tizenegye a következő volt:
Bicskei - Kelemen, Ruzsinszky, Szűcs L., Molnár - Pál, Kocsis L., Pintér - Pusztai, Tichy, Kozma.
A középcsatár a hagyományoknak megfelelően góllal kedveskedett a szurkolóknak. A 45. percben Tichy-Pintér-Tichy volt a labda útja, s a búcsúzó csatár 13 méterről ballal kapásból óriási bombát zúdított a jobb sarokba. A mérkőzés végül 1-1-es döntetlennel zárult.
Válogatottban
Tichy 1955-ben Oslóban került először a magyar válogatottba, ahol első válogatott meccsének 74. percében 18 méterről betalált a kapuba. Válogatottunk ezen a meccsen 5:0-ra verte a házigazda norvégokat. A nemzeti válogatottban összesen 72 alkalommal lépett pályára. Részt vett három világbajnokságon. 1958-ban és 1962-ben pályára is lépett. Az 1962-es chilei VB-n csapatunk egyik vezéregyénisége volt, 3 gólt szerzett. Különösen emlékezetes volt az angolok ellen 2:1-re nyert mérkőzésen lőtt gólja: 19-20 méterről bombázott a léc alá Springett kapujába. 1966-ban csak kerettag volt. 1964-ben európa-bajnoki bronzérmet szerzett csapat tagja.
Edzőként
1971-től a kispesti ifjúsági és tartalékcsapat edzője volt, majd 1976-tól 1982-ig az első csapat vezetőedzője. 1980-ban 25 év szünet után sikerült bajnokságot nyernie a Honvéddal. 1980. június 7-én a kispesti stadionban tízezer néző várta a Honvéd Volán elleni mérkőzését. A Menyhárt - Paróczai, Kocsis I., Lukács, Varga - Dajka (Gyimesi), Nagy A., Garaba - Bodonyi, Esterházy, (Weimper), Kozma összetételű csapat 5-2-es győzelmet aratott. Az ezt megelőző, 1955-ös sikernek még ő is tagja volt fiatal játékosként. Edzőként számos később sikeres labdarúgót indított el: Dajka László, Garaba Imre.
1982-től 1984-ig az al-Shabab nevű arab csapat edzője, majd hazajövetele után 1985 és 1989 között a Bp. Honvéd utánpótlás szakágvezetője. 1989-től haláláig a kispestiek szaktanácsadója.
