(1934 - 2022)
A kinetikus szobrászat, a mobil műfaj magyarországi megalapítója csaknem egész életében Kispesten élt, s itt, közöttünk dolgozik ma is. Géplakatos volt, s mint a gép szerelmese kezdett el mobilokat építeni. 1960-től, tíz évig a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanul, oktatója Laborcz Ferenc. A hallatlan kézügyességű ezermester mobiljainak tárgya az ember, középpontban a szabadságeszmével. Példa erre a szolgalelkűséget kifigurázó "Központi irányítás" című kompozíciója, vagy a hazug társadalmat kikezdő "Fügemagozó". Egyik kritikusa így méltatja: "szobrai fényes-fémes felülete, műszaki, elektronikai, akusztikai leleménye, a feltaláló ötletgazdagságát sugalló működőképessége mögött ott az a nehezen megnevezhető valami, ami történelmi súlyú valóságdarabokká teszi a szobrászművész "óraműszerkezetbe" rejtett, mélyen ironikus ítéletét." Harasztÿ István művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a szöuli Modern Múzeumban, Duisburgban és számos más köz-, és magángyűjteményben. Franciaországtól Koreáig számtalan kiállítás résztvevője és elismert alkotója. 1964 óta több mint 300 kiállításon vett részt, s közben újabb és újabb képzőművészeti formákat hódított meg. Hazai és nemzetközi elismertségét díjak és kitüntetések hosszú sora jelzi. Kassák-díj, Munkácsy Mihály-díj, érdemes művész, Koszorús Szobrász, a pécsi kisplasztikai biennále első díja, Pro urbe Budapest díj. A művésznek 2000. március 15-én Kossuth-díjat adományozott a Magyar Köztársaság elnöke. Harasztÿ Istvánt barátai csak úgy szólítják, hogy " Édeske". Talán azért, mert megmentő és felemelő simogatással közeledik a nyíltszívű elesettekhez, s pártoló, támogató barátként a kiszolgáltatott művészekhez. Harasztÿ István életművének, több évtizedes, nemzetközi elismerést hozó, kiemelkedő művészeti tevékenységének megismeréséhez e pár gondolat nem elegendő, de humanitása és üzenete, hogy az ember sohase válhasson géppé, talán megsejthető.
