Kispesten született. Már 16 évesen dolgozni kezdett Szimon Ferenc kőműves mesternél. Itt szerette meg a szakmát, s ismerte meg, mit jelent csapatban dolgozni, a közösségért és a családért is felelősséget vállalva végezni a rábízott munkát. A mestervizsga megszerzését követően is Kispesten dolgozott tovább. A Kistex, majd a Gránitgyár alkalmazottjaként az egyik legmegbecsültebb szakemberré vált. Részese és meghatározó tagja volt a gyár fejlődésének és a munkaidőn kívüli közösségi rendezvényeknek egyaránt. Sportemberként, a Gránit focicsapatának edzőjeként sok sikert és elismerést szerzett magának és a munkások csapatának. Nem véletlen, hogy a Gránit sporttelep – ma KAC pálya – első gyeptégláját is ő helyezte el, s a részvételével elkészült létesítményt is ő adta át a dolgozók és a kispestiek részére. Hihetetlen munkabírását, és a munkásközösség összetartását célzó tevékenységét munkatársai és a gyár vezetése is példának tekintette, s számos alkalommal elismerte...
Nyugdíjba vonulását követően sem tétlenkedett, tanult szakmájában, kisiparosként dolgozott tovább - ugyanazzal a szorgalommal és hihetetlen kitartással dolgozva családjáért, mellyel munkahelyén is dicsőséget és megbecsülést szerzett magának. Számos kispesti ház, épület dicséri keze munkáját, ma is. Közéleti tevékenységével sem hagyott fel. Az MSZOSZ Kispesti Nyugdíjas Szervezetének tagjaként az idős emberek közösségi és sportrendezvényeinek egyik fő szervezője, és - amíg ereje engedte - egyik legaktívabb résztvevője volt.
A családjának élő iparos ember két gyermekének, négy unokájának, és hat dédunokájának adott útravalót emberi tisztességből, a jól végzett munka öröméből, a családot, s a közösséget oltalmazó és bátorító szeretetből.
