Egy nagyon szerethető művész és tanár emléke
A 2004-ben elhunyt kispesti festőművész-rajztanár, Gál Dezső emlékkiállítása nyílt meg a Nagy Balogh János Kiállítóteremben ma este. A tárlatot január végéig láthatják az érdeklődők.
Köszöntőjében Szujkó Szilvia önkormányzati képviselő, a kulturális bizottság elnöke arról beszélt, milyen tartalmas 80 évet élt a legendás, kultúraszervező rajztanár, aki 30 éves rajztanári pályája alatt huszonöt évig a kispesti Kossuth téri iskolában, ezzel párhuzamosan 12 évig a Landler (ma Deák) gimnáziumban tanított, nyugdíjazása után pedig képzőművészeti szakkört vezetett a Kispesti Vigadóban. A pedagógia és a művészi munka egyet jelentett számára – fogalmazott. Idézte Gál Dezsőt, aki így vallott magáról: „A természet, a tárgyi világ és az ember kapcsolatai érdekelnek. Olyan gondolatok kivetítésére törekszem, amelyek egyéni véleményeimet tükrözik, de az általános emberi tartalmak, hangulatok tolmácsolói is lehetnek. Életérzéseimet szeretném a festészet nyelvén kifejezni. Nem lefesteni akarok valamit, hanem asszociált emlékképek összességét sűrítetten képpé formálni.” Művészi nagyságát őrizzük ezzel a kiállítással – mondta beszéde végén Szujkó Szilvia.
Az életművet és a kiállítás képeit Feledy Balázs művészeti író méltatta: egy nagyon szerethető művész és tanár emlékét idézzük – fogalmazott megnyitójában. Arról beszélt, hogy a Gál Dezső festészetében a rajzos fogalmazásmód vált döntővé, köszönhetően annak is, hogy nagyszerű grafikusok voltak a főiskolai évfolyamtársai. Elmondta, a különböző művészeti körökből, ahol Gál Dezső dolgozott, sok művész került ki. Beszélt az izgalmas művészpályáról, a mediterrán élményekről, hozzátéve, hogy a mostani kiállítás képein a magyar táj, a magyar élmények dominálnak. Hangsúlyozta, hogy Gál Dezső művészetére és habitusára szelídség jellemző. Művészete minta minden művész és tanár számára – fogalmazott beszéde végén, megnyitva a kiállítást.
Gál Dezső 1924-ben született, művészeti tanulmányait 1946-ban a Derkovits Gyula Képzőművész Népi Kollégiumban kezdte, Kmetty János és Koffán Károly irányítása mellett. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskolára került, ahol Hincz Gyula, Damanovszky Endre és Barcsay Jenő voltak mesterei. Itt szerzett 1953-ban festőművész-rajztanár diplomát. Élete szinte utolsó pillanatáig alkotott, műveit rangos csoportos és egyéni kiállításokon mutatta meg. Utolsó kiállítása a pestszentlőrinci Rózsa Művelődési Házban volt, súlyos betegen válogatta rá a grafikákat. A megnyitón már nem lehetett jelen.
