2026. június 1. és 5. között a Határtalanul program keretében Erdélybe utaztunk. Régóta vártuk már ezt az utazást, így mindenki vidáman indult neki a kirándulásnak.
Hétfőn, a hosszú buszút után, első megállónk Nagyvárad volt, amely egy gyönyörű, szecessziós stílusú város. Itt egy kis szabadidőt is kaptunk. Ezalatt sétálgattunk a Sebes-Körös mentén, amelynek partján éppen a Nagyváradi Gyermeknap zajlott. Ennek keretében fotózkodtunk egy kacsának öltözött animátorral. Ebben a városban csatlakozott hozzánk és ismertük meg idegenvezetőnket, Jeremiás Istvánt, más néven Jónást is. Aznap még megtekintettük a körösfői református templomot, amelyet egy kedves bácsi mutatott be nekünk. Ez a templom négy fiatornyos, fatornácos református templom, falai tele vannak lélegzetelállító kalotaszegi hímzésekkel. Nem sokkal később megérkeztünk a Székelykő lábánál, festői környezetben elhelyezkedő torockói szállásunkra, ahol meleg vacsorával vártak minket. Emellett aranyos kutyák és macskák is voltak, amelyeknek mindenki nagyon örült.
Másnap korán reggel indultunk útnak, és meg sem álltunk egészen a tordai sóbányáig. Ebben a bányában 13,5 millió éves sókészlet, zebramintás sófalak és gyógyhatású levegő található. A legnagyobb tárnába is lementünk, ahol többféle programon vehettünk részt, például pingpongozhattunk. De igazán izgalmas élmény az volt számunkra, hogy egy 120 méter mélyen lévő, gyönyörűen kivilágított kis sós tavon csónakázhattunk. Ezen a napon még Kolozsvárt is megnéztük, de sajnos végig zuhogott az eső, így nem sokat láttunk a városból. Viszont Jónás elvitt minket falat mászni, ahol kipróbálhattuk magunkat ebben a sportban. Köszönjük Jónásnak a lehetőséget! Este elfoglaltuk szállásunkat Gernyeszegen, ahol vacsora után a tanárok egy kis meglepetéssel készültek nekünk: Just Dance-eztünk, zene, buli és tánc.
Másnap ismét korán keltünk, és hamar elindultunk Marosvásárhelyre, a Bolyai Farkas Líceumba, Erdély egyik legnevesebb és legnagyobb múltú magyar tannyelvű iskolájába. Ott három helyi diák körbevezetett minket, bemutatták az épületet. „Magyarnak lenni jó”, ismerkedtünk sportoltunk, játszottunk és beszélgettünk néhány tanulóval. Ezután Jónás elvitt minket egyik munkahelyére, a Kultúrpalotába, ahol megnéztük a szimfonikus zenekar próbáját. A legizgalmasabbak azonban a káprázatos üvegablakok voltak, amelyek mindegyikének önálló története van. Ezen a napon Parajdon meglátogattuk a tanárnőnk édesanyját is, aki ínycsiklandó darázsfészek süteménnyel várt minket. Köszönjük szépen, Margit néni! Korondon vásároltunk, majd visszatértünk szállásunkra, ahol megkóstolhattunk egy tradicionális ételt, a csorbalevest.
Csütörtökön, kicsit később kelhettünk, de hamarosan elindultunk Gyulafehérvárra. Ott megtekintettük a Szent Mihály-székesegyházat, ahol számos történelmi személyiség nyugszik, többek között Hunyadi János és János Zsigmond. Ezen a napon még meglátogattuk a lenyűgöző Vajdahunyadi várat is, ahol felmentünk egy toronyba és megcsodáltuk a gyönyörű kilátást. A várban sajnos nem tölthettünk túl sok időt, mert tovább kellett indulnunk Déva várába. Kisbusszal vittek fel minket, majd körbesétáltuk a várromot. Este elfoglaltuk szállásunkat Algyógyon, amely sokunk számára a legjobb szállásnak bizonyult. Különleges ez a hely, mert az épület kertjében található Erdély legkorábbi épségben maradt XI. századi temploma. Így külön élmény volt, mert a hatalmas udvaron a fiúk focizhattak a középkori várromok árnyékában, a lányok pedig beszélgethettek, társasozhattak.
Péntek reggel ismét korán kellett kelnünk, hiszen hosszú út várt ránk. Útközben megálltunk Aradon, ahol megnéztük a Szabadság-szobrot, amelyet az aradi vértanúk emlékére állítottak. Mindenütt jó, de legjobb otthon, tartja a mondás! Az elmúlt napok rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, mely biztosan örökre csodálatos marad számunkra!
Vajna Orsolya, Vincze Emma
7.a
Kispesti Kós Károly Általános Iskola
