Ami kimaradt az irodalom tankönyvekből…
Márciusi könyvtári kávéházunk vendége Zsille Gábor költő, író, műfordító volt. Ugyan az irodalomról mesélt, de nem szokványos formában. Az irodalomórákon megtanultuk mikor született és halt meg az épp aktuális író vagy költő, megismertük néhány versét, elemeztük azokat – ki sikeresebben ki kevésbé. Többnyire a nem szeretem feladatokat közé tartozott egy-egy mű elemzése. (Persze kivételek mindig akadtak, közülük való voltam én is.)
Zsille Gábor hanyagul leülve egy kávéházi asztal mellé kezdett el mesélni. Előttünk hús-vér emberek vonultak fel, akik számunkra mindeddig nagyon komoly írók vagy költők voltak. Ettek, ittak, szerettek, játszottak, s élték a mindennapi emberek életét ki extrémebbül, ki hétköznapian. Megtudtuk, hogy Balassi élete Lengyelországban inkább volt egy kellemes utazás, mintsem bujdosás. Wesselényi báró palotájában élte mindennapjait a krakkói főtér sarkán álló Potocki palotában. Itt találkozott az Erdélyből Krakkóba telepített jezsuiták egyik papnövendékével, Pázmány Péterrel. A szegény papocskákat csak úgy fogadták be a lengyelek, ha előírás szerint naponta elkortyolgattak egy korsó sört, félretéve a magyar ember borivási szokását.
Hallottunk még vicces, pikáns anekdotákat Csokonairól és Aranyról. Petőfiről megtudtuk, hogy Pest biliárdbajnoka volt, s a pénzért vívott csatákból tartotta el magát és feleségét, Szendrey Júliát. Aki szintén írogatott verseket, no meg a naplóját, de közben ő volt első fordítója a Grimm meséknek is.
Szó esett még Shakespeare és Marlow viszonyáról. Napjainkig tartó találgatásokról Shakespeare műveit, s Marlow halálának rejtélyes körülményeit illetően.
Karinthy, Kosztolányi bolondozásaival és Tersánszky tréfás történeteivel zárta Gábor az „órát”, ami bizony több mint kettőre sikeredett. S hogy mennyire volt izgalmas ez a délután? Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szép kora nyári idő ellenére több mint hetvenen jöttünk össze, s úgy váltunk el Zsille Gábortól, hogy már alig várjuk az április 5-i előadását, mikor a magyar-lengyel szent nőkről mesél majd nekünk.
Gábor előadása igazolta, hogy lehet érdekfeszítően, könnyeden, vidáman is irodalmat tanítani, s bízvást ezeket a történetek meg is őrizzük emlékezetünkben. Közelebb kerültek hozzánk ezek a híres emberek, s irodalmi nagyságukon sem esett csorba.
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
