„Világló részletek”
Határvonalak címmel a magyar kultúra napjához (január 22.) kapcsolódóan rendezett kiállítást és pódiumbeszélgetést a Németh Róbert–Takács Szilvia művészházaspárral a Wekerlei Kultúrház pénteken. A kiállítás március 5-ig látható.
A kultúrház 2019-ben indított egy sorozatot a kultúra napjához kapcsolódó kiállítással és pódiumbeszélgetéssel, melyen helyi, kortárs művészeket, művészcsaládokat vagy művészcsaládokhoz kötődő alkotókat mutat be. Az induláskor Gettó Márton fotós szobrász testvérével és építőművész édesapjával szerepelt a pódiumbeszélgetésen, 2020-ban a Wekerletelepen élő művészházaspár, Ruzicska Tünde keramikus és férje, Csávás Attila népzenész mutatkozott be.
Kiss-Szitár Orsolya tagintézmény-vezető köszöntőjét követően Világló részletek címmel Hemrik László művészeti író, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai osztályvezetője ajánlotta megnyitó közönségének figyelmébe a műveket, hangsúlyozva, hogy a házastársak okán „a művek közötti kapcsolatoknak itt és most a szokottnál is nagyobb figyelmet tulajdonítunk.”
Arról beszélt, hogy „korunk kulturális környezete rendkívül összetett konglomerátum. A távoli hagyományok mellett a számítógép és a vele létrehozott alakzatok is a részét képezik. A kiállítás ebbe a különös összetettségbe is beavat bennünket. A két művész más anyagokkal, technikákkal dolgozik, a munkáik más forrásokból táplálkoznak, de mindkettőjüknél tetten érhető az az elkötelezettség, intimitás, a dolgok összetettségének aprólékos, szeretetteljes vizsgálata… Róbert a legkiválóbb grafikusok teljesítményét hozza közelebb hozzánk. Ezek a munkák és ezek az alkotók az egyetemi tanulmányai alatt váltak példa értékűvé a számára. Hendrik Goltziusról és Claude Mellanról van szó, akik abban a XVI-XVII. században éltek, amikor a nyugati művész számára minden adott volt, hogy a leghatásosabban a legmagasabb művészi szinten ábrázolják az emberi lényt és egyáltalán a valóságot. Látomások, mitologikus jelenetek idéződnek meg munkáikban. És hogy a látomások még nagyobb jelentőséget kapjanak, staffázsokat, mellékalakokat használtak a művészek. Bevált eszköze volt ez a képábrázolásnak. Hogy aztán a XX. század művészete magát a mellékesnek, elhanyagolhatónak gondolt részleteket tegye jelentőssé... Részletek nélkül nincs egész, de minden részlet további részletek összessége, tehát a rész is egész, így pedig teljesség. Világló részletek, ahogy az Nádas Péter emlékiratainak címében olvasható. Róbert jelentőségteljessé teszi a klasszikus alkotásokból kiemelt esendőt, a törékeny, mellékes részletet. Mert a törékenyben fokozottan vannak jelen a mulandóságból eredő legfőbb értékek. Ezt látjuk majd Szilviánál is. Miközben Róbert beavat az elődök ragyogó technikai felkészültségébe, korunk művészi gyakorlatának a lehetőségeit is felvillantja.
A kortárs művészeti térbe került hagyományos anyagok, technikák hivatottak Szilvia személyes világába beavatni a nézőt. Erre irányul a munkák tárlóba való helyezése is. A művészek tudnak a legtöbbet az intimitás, a személyesség, a kitárulkozás rendkívül ellentmondásos, kényes jelenségéről. Erre bizonyság ez a kiállítás, mert ez itt nem a bulvár. Szilvia több aspektusból, több műtípuson keresztül enged betekintést életének legfontosabb alapélményeibe és annak részleteibe. Tudjuk, a forma és a tartalom és az anyagi hordozók nehezen szétválasztható összetevői a művészi alkotásoknak. Az alap élménytörténet a párnánál kezdődik, a legbensőségesebb tárgyaink egyikénél, a kiállításra került párnamunka a családi kötelékek megidézésére szolgál. Szilvia még a nagypapájától, Konrád dédnagypapájától kapta ezt a párnahuzatot, amelyre később a papa kertjében álló birsalmafát hímezte – családfa, életfa. És innen már Konrádra, Szilvi és Róbert gyermekére kerül a legtöbb figyelem. A nemez gyűrt, puha, meleg anyagából köldökzsinór, placenta formálódik... Az egyedi, fából készült, körformára vágott memory lapocskákra az egyedi és megismételhetetlen Konrád arcának, testének a részletei kerülnek. Az anyához még javában kötődő kisgyermeket, a mindennapos együttlétet, a munkát a háztartásvezetést láttatja a kengurusapka… Aztán bájos makettek segítségével megismerjük a család által belakott intim tereket. És végül a művésznő munkáinak gondolati ívén kilépünk Wekerle mesebeli utcáira.”
