Megemlékezés a kerületi gyásznapon
Kispestiek, lőrinciek és monoriak emlékeztek a három településről 1944-ben haláltáborokba hurcolt zsidó és cigány áldozatokra a Kispesti Újtemető izraelita parcellájában lévő kispesti és pestszentlőrinci emléktábláknál. 1944. június 30-án több mint háromezer zsidó és cigány származású embert deportáltak Kispestről németországi haláltáborokba. Kispest Önkormányzata gyásznappá nyilvánította június 30-át. A megemlékezést a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Szövetségének (MEASZ) kispesti szervezete és a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület (RFE) szervezte.
A MEASZ képviseletében Szonderik Gyula idézte fel a nap eseményeit, amelyet 9 éves gyerekként élt át. Gyerekként látta, amint a kispesti vasútállomáson a csendőrök marhavagonokba lökdösték be az embereket. „Emlékezzünk rájuk, azért jöttünk!” – hangsúlyozta.
Vinczek György alpolgármester arról beszélt, hogy már a 151 évvel ezelőtti alapításkor jelen volt Kispesten a zsidóság, jelentős szerepük volt a település történetében: kereskedők, mesteremberek, munkások, orvosok és más értelmiségiek szolgálták fejlődését. Azt mondta, meg kell védeni a társadalmat attól, hogy hasonló szörnyűség még egyszer megtörténhessen.
Az RFE nyolc éve csatlakozott a MEASZ emlékezéséhez, hogy a cigány áldozatokra is felhívja a figyelmet. Losó Györgyné, az egyesület elnöke felidézte Fahidi Éva és Neumann Ernőné Éva találkozását 2014-ben (a két Holokauszt-túlélő barakkja egymás közelében volt Auschwitz-Birkenauban. Fahidi Éva egészen közel volt a cigány lágerhez is, így tanúja volt a cigány tábor augusztus 2-i felszámolásnak). Beszélt kutatásokról, amelyek eredményeként 54 Kispestről elhurcolt, deportált cigányt tudtak beazonosítani, sokuk nevét fel is olvasta. Hangsúlyozta, hogy az egyesület számára is nagyon fontos emlékük megőrzése.
Takács Géza monori tanár a Monoron létrehozott tábor embertelen körülményeiről, a deportálásokról, a gyerekek szenvedéseiről beszélt (az egykori monori téglagyár gyűjtőtőborként működött, a közeli és a környező településektől, így Kispestről és Pestszentlőrincről is ide szállították a zsidó lakosságot), és elmondta: a téglagyár helyén semmi nem emlékeztet a történtekre, a feltöltött agyaggödrök területét Bacchus térnek nevezték el. Úgy fogalmazott, „mi, a túlélők, a később születettek rettenetes leckét kaptunk embervoltunk hiányosságaiból.” Végezetül Fedor Ágnes 1945-ben írt Sárga nárcisz című versét olvasta fel.
Frank Gabriella, a XVIII. kerületi helytörténeti gyűjtemény (ma Tomory Lajos Múzeum) korábbi vezetője monográfiát írt a lőrinci zsidóság történetéről (1944-ben 1300 lőrinci zsidót hurcoltak el náci haláltáborokba). Végtelenül szánalmasnak nevezte, ahogy az ország reagált a hazatérő emberekre: semmiféle segítséget nem kaptak, elvett ingatlanjaikat nem kapták vissza. Elmondta: az emléktáblákat visszatért zsidó emberek állították, a város vezetése nem járult hozzá, az avatáson sem volt jelen 1947-ben. A táblák a lőrinci zsinagógából kerültek a kispesti emlékhelyre.
Iványi Miklós, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség kispesti Méltóság Napja Templomának lelkésze javasolta, hogy Dr. Bánde Zoltán bölcsészdoktor kispesti főrabbinak, akit Auschwitzba deportáltak, posztumusz Kispest Díszpolgára címet adományozzon az önkormányzat. Azt mondta, azért lenne ez lényeges, mert túl azon, hogy Bánde Zoltán tudós főrabbi volt, szegénysorsú gyerekeknek építtetett nyaralót Lőrincen, mert fontosnak tartotta, hogy azok, akik nem juthatnak üdüléshez, megtapasztalhassák a kikapcsolódás örömét. Ezért tudományos munkássága mellett szociális tevékenysége is alkalmassá tenné a címre. Idézett a főrabbi 1938-as leveléből, amelyben Bánde az akkori kitérések kapcsán arról írt, hogy nem hajlandó beterjeszteni a zsidó vallásból kitértek jegyzőkönyvét, mert – mint Iványi Miklós fogalmazott – előre látta, eljön az idő, amikor már nem vallási alapon üldözik a zsidókat, hanem statisztikákat, egyebek mellett a kitérési jegyzőkönyveket is segítségül hívják, hogy bizonyítani lehessen a zsidó felmenőket, és el lehessen küldeni őket a halálba. Észnél kell lenni, hogy tudja az ember, miről szól az az ordító gazság, ami egyszer már itt volt közöttünk – hangsúlyozta, és megemlékezett három Auschwitzban megsemmisített kisgyerekről is Bánde Zoltán gyülekezetéből. Minden olyan megalázás ellenében, amely valakit vallása, nemi identitása, bőrszíne, gondolkodása miatt ér, szót kell emelni – hangsúlyozta.
A kispestiek emléktábláján koszorút helyezett el Szonderik Gyula, Losó Györgyné, Vinczek György és Arató Gergely országgyűlési képviselő. A gyásznapi program a Nagyboldogasszony Templomban folytatódott szentmisével, majd beszélgetéssel ért véget a Méltóság Napja Templomban, amelyen Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke is részt vett. A megemlékezésen közreműködött Nagy Tibor hegedűművész.
