Hankusz Anikó grafikus kiállítása szombaton nyílt meg a Wekerlei Kultúrházban. A tárlat november 14-ig látogatható az intézmény nyitvatartási idejében.
Bonecsuk Mónika, a WK művelődésszervezője köszöntőjében elmondta: az évadnyitó kiállításnak mindig különleges jelentősége van. Szakmai szempontból azért, mert egy új évad kezdetén szükségünk van megújulásra, új lendületre, és arra, hogy inspirációt merítsünk egymás munkáiból. Érzelmileg pedig azért fontos ez a pillanat, mert ilyenkor szeretünk egyfajta útmutatót is adni a képekből, egy gondolatot, egy érzést, egy üzenetet, ami velünk maradhat és támogatást adhat az előttünk álló időszakhoz. Idén nem egy könnyed témát választottunk, de annál jelentősebbet. Ráadásul olyat, amivel kevesen és ritkán foglalkoznak. A kiállítás középpontjában a demencia személyes és társadalmi tapasztalata áll, egy alkotói gyászfolyamat lenyomataként – fogalmazott.
A kiállításmegnyitón Holllósy Réka mentálhigiénés és rehabilitációs szakember, gyásztanácsadó rövid üzenetét hallgathatták meg az érdeklődők.
A tárlatot Kiss-Szitár Orsolya, a WK tagintézmény-vezetője, képzőművészeti instruktor nyitotta meg: amikor egy kiállításmegnyitón az alkotások elé állunk, akkor általában azt szoktuk keresni, hogy mit szeretne nekünk mondani az a kép és a művész. Most azonban érdemes egy másik kérdéssel kezdenünk. Mi történik akkor, ha valaki, akit szeretünk, lassan elveszíti saját történetének darabjait? Mit kezdünk azzal, amikor egy arc ismerős, de egy név már nem jut eszünkbe? – tette fel a kérdést Kiss-Szitár Orsolya. Hankusz Anikó grafikus alkotásainak témája a demencia. Mindannyiunk számára félelmetes szó, mert nem csupán az emlékek elvesztéséről szól, hanem az identitásról, a kapcsolatokról és a kiszolgáltatottságról. Hankusz Anikó plakátkiállítása rendhagyó anyag, mert nem a betegséget mutatja be, hanem egy emberi történetet. Egy apát, egy lányt, egy család történetét. És mindezek mögött ott az alkotó, aki megpróbálta rajzokban elmondani mindazt, amit szavakkal már nem lehet. A plakátszerű rajzokat vizuális naplóként is értelmezhetjük. Egy olyan naplót, amiben a hozzátartozó megosztja néha tomboló, néha bénító érzéseit, tapasztalatait – fogalmazott a tagintézmény-vezető.
A kiállítás célja, hogy a felejtés folyamatát emberi arccal mutassa meg. Hankusz Anikó munkái arra emlékeztetnek, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is jelen lehet a méltóság, a szeretet és a humor. A tárlat egyszerre személyes vallomás és társadalmi üzenet: a megértés, az elfogadás és az odafigyelés fontosságáról szól – olvasható a Wekerlei Kultúrház honlapján.
