Eltávozott Bárdy György, Kispest Díszpolgára
Kispest Díszpolgára, Bárdy György Kiváló- és Érdemes művész, a Magyar Köztársaság Zászlórendjének és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje 2013. május 27-én, hétfőnegy nappal 92. születésnapja után elhunyt.
Bárdy György 1921-ben született. A kispesti Szegfű utcai elemi iskolában, majd a Deák Ferenc Reálgimnáziumban folytatta tanulmányait. Tizenhat éves korában amatőr színjátszóként kezdte pályafutását. Először a Kispesti Református Ifjúsági Egyesület színjátszó csoportjában szerepelt. Várkonyi Zoltán fedezte fel, aki –- miután a református templom udvarán látta őt Kodolányi: Földindulás című drámájában – 1945-ben leszerződtette az általa vezetett Művész Színházhoz. Játszott a Madách Színházban, a Nemzetiben, majd Kecskeméten a Katona József Színházban. 1964-től a Vígszínház társulatának tagja lett.
Férfias megjelenése, karakteresen recsegő baritonja, markáns arcvonásai mintegy predesztinálták intrikus és csábító szerepekre, de jellegzetes, fanyar humorát egyénien kamatoztatta a legváltozatosabb műfajokban is. Már első filmszerepében, a Valahol Európában (1947) kegyetlenkedő szolgabírójaként emlékezeteset alakított. A tettes ismeretlen című fájdalmasan szép Ranódy-filmben (1957) először zavarta meg nőcsábász sármjával nemcsak a filmbeli gyönyörű kamaszlányt, hanem az összes kamaszkorú lánynézőt, majd egészen más típusú, érzéketlen csábítóként dúlta szét a szegény, beteg Ferenc életét a Ház a sziklák alatt-ban (1958). Várkonyi szuperprodukciója, az Egri csillagok (1968) nyomán egy ország azonosította vele Jumurdzsák figuráját, gesztusait, nézését. A hetvenes évek felszaporodó groteszkjeiben sorra megcsillogtathatta sokoldalú, szatirikus adottságait. Ő volt Ozorai, a nagy machinátor az Illatos út a semmibe című filmben, bárfőnök a Ripacsokban, minden hájjal megkent udvarmester, Pomponius a Bob hercegben. Legutóbbi szerepeit Palásthy Györgytől kapta. Remekelt a Retúrban (1996), ahol hamis aranyláncokkal üzletelő, lecsúszott, nőbolond hajléktalant játszott, míg a Szalmabábuk lázadásában (2000) pedig a helytartót alakította. Művészetének elismertségét számos kitüntetése is jelzi: Jászai Mari-díj (1958), Érdemes művész (1983), Kiváló művész (2000), életműdíj (34. Filmszemle, 2003.), a Magyar Köztársaság Zászlórendje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.
A művész, aki 2005-ben lett Kispest Díszpolgára, egy interjúban így nyilatkozott: Drága Kispestem, az én bölcsőm, mely csodálatos emlékekkel él szívemben.
