A fotográfus képi látomásai
Képek az Alkonyzónából címmel Horváth Péter Balázs Béla-díjas fotográfus kiállítása nyílt meg pénteken a KMO Előtér-galériájában. A fotókat május 8-ig láthatja a közönség.
Horváth Péter kiállításának pénteki megnyitója egyben a Kultúrházak éjjel-nappal programsorozat indítóeseménye is volt KMO-ban. A fotográfust köszöntő Vinczek György alpolgármester, aki a mester KMO-ban indított Fotósulijában tanul, Horváth egyik kortársának, Korniss Péternek a szavait idézte: „Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt.”
Az Alkonyzóna című könyv alapján összeállított kiállítást Gyémánt László ajánlotta a megnyitó közönségének figyelmébe: „Horváth Péter képei az élet utáni világ önmagáért való szépségét tárják elém. A digitális technika végtelen lehetőségeit kihasználva valósítja meg sajátos szürrealizmusát. Természetesen nem a múlt századi André Breton kiáltványára alapozva, bár Chirico festészetét talán nem teljesen alaptalanul juttatja eszembe. Horváth Péter képi látomásairól elmondható, hogy azok embertelenül szépek és mélységesen drámaiak, s ha elmélyedve, gondos odafigyeléssel végignézzük az egész kiállítást, juthatunk akár arra a végkövetkeztetésre, hogy már nincs tovább, ez a történet vége. A ’Twilight Zone’ esztétikai mélységével felkorbácsolja az érzelmeket és gondolkodásra késztet. Az ember alkotta világ fosszíliáinak borzongató sivársága felveti a megválaszolhatatlan kérdést, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk, mi értelme van a kultúránknak, ha mi sem leszünk, és utánunk sem jön már senki. Horváth Péter képei nagyon is közel állnak hozzám, csodálom vízióinak dialektikáját, ahogy a felfokozott ellentétekből elkápráztató bravúrral idézi elő azt a képi szuggeszciót, ami megragad és fogva tart. A művészetben nem mérhető az érték, és a megértés önmagában nem elég, és abba is bele kell törődnünk, hogy a művészet iránti éhség sem egy természetes és általános emberi tulajdonság, így az igény meglétéből sem következik feltétlenül, hogy egy adott műalkotás azonos hatással lenne bármely szemlélő befogadóra.”
Horváth Péter 1945-ben született Kiskunfélegyházán, Baján érettségizett, 1963 és 1971 között a bajai Vízügyi Igazgatóság fotótechnikusa volt. Szakfényképész vizsgát tett, rendszeresen jelentek meg képei a helyi lapban, és a Magyar Távirati Iroda (MTI) bajai tudósítója is volt. 1971-ben felvették a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjai közé, ezt követően hat évig az MTI munkatársa lett. Közben 1976-ban elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola fotóriporter szakát. 1976-tól 1985-ig a Magyar Ifjúság című képes hetilap fotóriportere, 83-85-ig a fotórovat vezetője volt. 1977-ben alapító tagja volt a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának, 1985-től a Népszava, 1986-tól a Képes 7 című hetilapa, majd az Anna magazin, az Európa, a Mai Nap, a Reform munkatársa-képszerkesztője volt. 1996-tól nyugdíjazásáig az Axel Springer kiadónál dolgozott. Gyakran visszatérő témái a nagyvárosi lét, a külvárosok, az otthontalanság. Pályáját 1986-ban Balázs Béla-díjjal ismerték el.
