A 100 éves díszpolgárt, Somorjai Józsefet köszöntötték
Zsúfolásig megtelt a Városháza díszterme vasárnap délután. Családtagjai, gyerekei, dédunokái, tanítványai, barátai, pályatársai kedves szavakkal, az általa alapított Gyöngyvirág Kamarakórus, az Erkel és az Ady iskola tanulói dallal köszöntötték a századik születésnapját ünneplő tanár urat, a kiváló zenepedagógus, iskolaigazgató, kórusalapító Somorjai Józsefet, Kispest Díszpolgárát.
Az ünnepség házigazdája, az önkormányzat nevében elsőként Kispest polgármestere méltatta a különleges életutat, a kiváló pedagógust, aki örökre és elválaszthatatlanul egybeforrt a kerület zenei, oktatási és kulturális életével. Egy ember, egy pedagógus életében talán a legfontosabb momentum, hogy tud-e maradandót alkotni, az utókorra hagyni. Itt elég csak körülnézni a teremben és az folyosókon, tudjuk a választ. És nemcsak a díszteremben, a kerületben és országszerte, hanem az országhatáron túl is tisztelik, ismerik, elismerik – mondta Gajda Péter, aki az kívánta ezen a különleges évfordulón és ünnepen: legyünk büszkék arra, hogy Somorjai József itt él közöttünk Kispesten, és generációkon keresztül adta át a zene és a dal szeretetét. Becsüljük ezt, és jöjjünk össze minden évben ünnepelni őt, amíg csak lehet.
A polgármesteri köszöntő után Sebestyén Márta, Kispest legfiatalabb díszpolgára két Kodály-Lajta gyűjtésű dallal és virággal köszöntötte a kerület legidősebb díszpolgárát. Az Ady iskolában Somorjai József alakította a még ma is létező zenetagozatot, később pedig fia vitte tovább azt a szellemiséget, amelyet ő honosított meg, és adott olyan lelki táplálékot a gyerekeknek, amely semmi mással nem pótolható – mondta Girtler Izabella, az intézmény vezetője, aki Ady Emlékplakettet adott át az ünnepeltnek.
„Gyönyörű, nehéz és kalandos életem volt” – mondta röviden a meghatódott Somorjai József, aki először Ady, majd Babits szavaival köszönte meg azt a szeretetet, amely ezen az estén, de egész életében körülvette őt: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Az ünnepség végén volt tanítványai sorra járultak idős mesterük elé, és személyes élményeiket, felejthetetlen emlékeiket közösen elevenítették fel közösen a tanár úrral.
