Grafikák a Városházán
K. Bereczky Ildikó, Vén Zoltán és Ruttkay Sándor Grafikák című kiállítása nyílt meg a Kispesti Városháza Tárlat keretében csütörtökön. Július 21-ig tekinthetik meg a képeket a látogatók.
Gajda Péter polgármester köszöntője után Mohay Orsolya művészettörténész méltatta a kiállítást. Igazi kincsnek nevezte a tárlatot: „azért, mert a színek és nagy méretek adta grandiózusságáról lemondott, kizárólag a vonal erejében bízó grafika ma kiszorított magának egy kis helyet villódzó, színekkel telített mobiltelefonjaink, táblagépeink által meghatározott világunkból. Kincs azért is, mert három kiváló, a különféle technikákkal mesterien bánó alkotóművész drámaian eltérő, sajátos világába tekinthetünk bele, mintegy életművük névjegyeibe.”
Bereczki Ildikó képeiről elmondta, „Giovanni Archimboldo gyümölcstálakba rejtett emberi arcai - ironikus festményeinek hatása érződik munkáin. Lapjait szemlélve, ugyanez a hatás történhet meg velünk, mindig újabb és újabb kicsiségek bukkanhatnak elő váratlanul, melyről az emberi szem egy pillanattal korábban még elfutott; vagy éppen fordítva, bájos, esetlen, mégis előkelő, balett mozdulatokba zárt figuráinak egy-egy ’alkatrésze’ tűnik különálló, ’valami más’ darabnak.”
Úgy fogalmazott, hogy „Ruttkay Sándor határozott vonalú, elmosódó figurái az egyén és a kozmikus erők heroikus harcát mutatják fel nekünk. Mitikus, bibliai eredetű, örök emberi és isteni színjátékok figurái sorakoznak föl szemünk előtt. Mesteri rajzosságuk erőteljes érzelmi hatást gyakorol. Robusztus alakjai Michelangelo munkásságára utalnak vissza, míg elhagyatott, kiégett, kétségbeesett figurái Schiele markánsan csontsovány alakjait juttatják eszünkbe.”
Vén Zoltánt, mint az ex libris műfajának doyenjét mutatta be a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa. „Munkásságának eredője Lucas Cranachtól, Dürertől, Gácsi Mihályig és Rékassy Csabáig terjed. Előszeretettel alakítja át, használja fel mintegy kódként a mesterek híres, hírhedt, neves lapjait saját keserű iróniájával, de ugyanolyan mesterségbeli tudással… Munkái erőteljesen aktualizálódnak, és bensőségesen, valamint kényszerítően személyesek. Öntörvényű, végtelenül szellemes egyénisége tükröződik alkotásain.” – mondta.
„Mindhárman erőteljes etikai kérdéseket vetnek fel az emberi létezés mikéntjéről, felelősségéről, magányáról. De mindannyian mutatnak valamiféle válasz-, vagy legalábbis egy kis egérút lehetőségének irányába. Az emberi élet, mint az úton levés metaforája évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. Mert az ember szereti azt hinni, hogy életének jelentése van, neki magának pedig dolga, feladata.” – zárta kiállításnyitó gondolatait Mohay Orsolya.
