Álláspont a térről
Állás(pont) címmel nyílt meg Vizsolyi János szobrászművész tárlata a Nagy Balogh János Kiállítóteremben csütörtök este. Április 15-ig láthatja a szobrokat a közönség.
Megnyitójában Novotny Tihamér művészeti író a szobrász térre vonatkozó, 2014-ben a Tér(d)hajlatok című kiállításával kapcsolatban született álláspontját idézte: „A tér, mint minden létezés helye, a szem számára csak a benne megjelenő jelenségek által érzékelhető, így természetét azokon keresztül közelíthetjük meg. Mégis van egy tulajdonsága, amit a felismerhető dolgoktól függetlenül is tudunk: a végtelenség. Ez viszont számunkra felfoghatatlan, ezért különös alázattal viseltetünk iránta. Így van ez akkor is, amikor önkényesen elhatárolunk egy darabot a térből, hiszen a legalapvetőbb jellegbe avatkozunk. Végül is ami történik, beavatkozás, és tudomásul kell vennünk, hogy gesztusainkkal magát a befogadó közeget is változtatjuk, miközben az is visszahat ránk, és ez a viszony elkerülhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a szobrász folyamatosan a tér valódi szerkezetét próbálja felismerni, és egy határozott jelrendszerbe foglalni. A létrejövő tárgyak e próbálkozás egyes fázisait jelenítik meg”.
Novotny utalt arra, hogy Vizsolyi – már a főiskolán felhagyva a figurális ábrázolással – kőbe vésett, fába faragott, bronzba öntött gondolatoknak, lélek szülteformáknak, érzéseknek, benyomásoknak és állapotoknak tartja munkáit. Elmondta, hogy Wehner Tibor művészettörténész már 1995-ben felhívta a figyelmet arra, hogy Vizsolyi „munkái a nonfiguratív plasztikai törekvések főáramában jöttek, jönnek létre: az elvont, organikus formákkal rímelő tömbök, kőtestek gyengéd, szelíd geometriával ütköztetettek”.
