Összekötések
Hypertext címmel a költő-író Tamkó Sirató Károly emlékére rendezett kiállítás nyílt meg csütörtök este a Nagy Balogh János Kiállítóteremben. A különleges tárlatot február 25-ig tekintheti meg a közönség.
„Az avantgárdban nem ritkán összekeveredik képzőművészet és irodalom. A Tamkó tiszteletére készült alkotások közül számos a geometria nyelvén hívja táncba a geometriát. Vízfelszínnek ütődő esőcseppek, a chipkorszak által másolt ősi elrendeződések, egymásba csapódó felületek, torzulások képezte szimmetria, fagyott pillanatok. Önmagukra mutató linkek a hiányosan szerkesztett kánonban. Tamkóhoz alighanem a képek nyelvén lehet legpontosabban szólni” – fogalmazott megnyitójában Vass Norbert művészeti író.
Barti Magdolna, a kiállítás kurátora megköszönte az önkormányzat, a KMO és az alkotók segítséget a kiállítás létrejöttében. Nádorfy Lajos operatőr, Tamkó barátja, a kiállításon is látható film egyik alkotója a Tamkó által 1936-ban megfogalmazott avantgárd művészeti kiáltványról, a Dimenzionista Manifesztumról beszélt.
A Nagy Balogh János Kiállítóteremben húsz, különböző korú és különböző technikával, jelrendszerrel dolgozó mai alkotó (Barti Magdolna, Bátai Sándor, Bálint Bertalan, Csízy László, Deli Ágnes, Dobó Bianka, Ifj. Ficzek Ferenc, Gábor Enikő, Herczeg László, Horkay István, Jónás Péter, Lakner Susanna, Láng Eszter, Ország László, Pál Csaba, Székács Zoltán, Szombathy Bálint, Sós Dóra, Szurcsik József, Tasnádi Szandra) munkái láthatók, akik Tamkó Sirató Károly képveseire reagálnak, összekötve ezzel a klasszikus avantgárd törekvéseket, napjaink művészeti lehetőségeivel. Ez az összeköttetés a tárlat alapja, hiszen a hypertext fogalma éppen olyan több dimenziós szövegeket jelent, melyben az olvasó maga dönthet egy adott történet irányáról, és annak befejezéséről.
„Tamkó Sirató Károly 1905 és 1980 között élt költőnk, akit leginkább onnan ismerünk, hogy gyermekverseit felkapta a Kaláka, ebből született a Bőrönd Ödön és a Tengerecki Pál. Vagy onnan, hogy jógaiskolát alapított. Pedig életművének több érdekes momentuma is volt. A huszonéves Tamkó az 1930-as években Párizsba utazott, hogy francia költő és kiáltványszerző legyen belőle. A feje zsongott az újító gondolatoktól, amiket itthon kevesen értékeltek, de odakint többen rákaptak. Így amikor 1936-ban előállt a Dimenzionista Manifesztummal, kis híján világhírű lett. Olyan emberek írták alá a manifesztumot, mint Marcel Duchamp, Kandinszkij, Joan Miró vagy Moholy-Nagy. Ez a bátor, kísérletező kiáltvány a világhír ígéretének bizonyítéka. Terve dugába dőlt. Betegsége miatt a mozgalom elhalt. Tamkón átlépett a történelem. De próbálkozását nem feledjük.” (Sós Dóra: Tamkó Sirató Károly és a hypertext)
Dimenzionista Manifesztum
„Korunk egyik élő és előrevezető művészet-akarata a dimenzionizmus. Öntudatlan kezdetei visszanyúlnak a kubizmusba és a futurizmusba. Kifejlesztéséhez azóta a modern civilizáció csaknem minden kultúrnépe hozzájárult.
Manifesztumunkban ennek a nagy, általános és összegező művészetmozgalomnak lényege és elmélete tudatosul.
A dimenzionizmus életrehívói: egyrészt a modern szellem teljesen új tér és idő koncepciója (geometriai, matematikai, fizikai kifejlesztése Bolyaitól Einsteinen át napjainkban is folyik), másrészt korunk technikai adottságai.
A fejlődés, ez a mindenen áttörő ösztön - a régebbi formákat és a kizajlott lényegeket a kevésbé igényes művészek zsákmányául hagyva - az alkotó művészet úttörőit teljesen új területek felé indította el!
El kell fogadnunk, hogy a tér és az idő nem különböző kategóriák, egymással szembenálló abszolútumok, mint ezt régebben hitték és természetesnek tartották, hanem a nem-euklidészi koncepció értelmében összefüggő dimenziók. Ezt a felfogást ösztönösen érezve, vagy tudatosan magunkévá téve: egyszerre eltűnnek előlünk a művészetek összes régi határai és válaszfalai.
Ez az új ideológia valóságos földrengést, földcsuszamlást idézett elő a művészetek régi rendszerében. Az idetartozó művészeti jelenségeket a "dimenzionizmus" szóval jelöljük. (A művészeteknek ezt a dimenzionista fejlődés-mozgását az "N+1" képlet fejezi ki, mely képlet művészeti vonatkozását a planizmus, a kétdimenziós irodalom elméletében fedeztük fel és általánosítottuk aztán, hogy ezáltal korunk kaotikusnak látszó, rendszertelennek és megmagyarázhatatlannak tűnő művészet-jelenségeit egyetlenegy közös törvényre vezessük vissza a legegyszerűbb módon.)
ÚJ VILÁGÉRZÉSTŐL VEZETVE. A MŰVÉSZETEK EGY ÁLTALÁNOS ERJEDÉSÉN (A Művészetek egymásbahatolása) MOZGÁSBA JÖTTEK ÉS MINDEGYIK EGY ÚJABB DIMENZIÓT SZÍVOTT FEL MAGÁBA, MINDEGYIK ÚJ KIFEJEZÉSFORMÁT TALÁLT A PLUSZ EGY DIMENZIÓ (N+1) IRÁNYÁBAN, utat nyitva az alapvető változás súlyos szellemi következményeinek.
A dimenzionista tendencia kényszerítette, hogy:
I. az Irodalom kilépjen a vonalból és behatoljon a síkba: Kalligrammok, Tipogrammok, Planizmus, Villanyversek.
II. a Festészet kilépjen a síkból és behatoljon a térbe: Festészet a térben. Többanyagú kompozíciók. Konstruktivizmus. Térkonstrukciók. Szürrealista tárgyak.
III. a Szobrászat kilépjen a zárt, mozdulatlan formákból (vagyis az euklidészi térben kialakult formákból), hogy meghódítsa a művészeti kifejezés számára a négydimenziós Minkovszki-féle teret. Mindenekelőtt az úgynevezett "telt szobrászat" felhasadt és bevezetve önmagába a belső terek elemeit, majd a mozgást, így fejlődik: Üreges szobrászat. Nyitott szobrászat. Mozgó szobrászat. Mozgás szobrászat.
IV. S ezután fog kialakulni még egy teljesen új művészet: a Kozmikus Művészet (A Szobrászat Vaporizálása). A négydimenziós, eddig abszolút művészet üres térnek a művészet által való meghódítása. E művészet alapja az anyag nem szilárd, hanem gáznemű állapotban. Az ember ahelyett, hogy kívülről nézné a műtárgyat, maga lesz központja és alanya a műalkotásnak, mely az emberre, mint öt érzékszervű alanyra összpontosított érzékszervi hatásokból áll egy zárt és teljesen uralt kozmikus térben.
Íme legrövidebben összefoglalva a dimenzionizmus lényege. Deduktív a múlt felé. Induktív a jövő felé. Élő a jelenben.” (artpool.hu)
