Tabuk nélkül
A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) és a Kispesti Lámpás Klub közreműködésével úgynevezett érzékenyítő foglalkozást tartottak kisiskolások részére a KMO-ban szerdán.
A KMO-ba érkező gyerekek látható módon élvezték azokat a rövidke, játékos érzékenyítéseket, foglalkozásokat, beszélgetéseket, amelyekkel a vakok és gyengénlátók mindennapjainak nehézségeivel próbálták megismertetni őket.
Egyesületünk most először tart ilyen foglalkozást a KMO-ban és Kispesten. Erre a napra a Kós és az Eötvös iskolákból érkeztek harmadikos gyerekek. Elsődleges célunk az volt, hogy interaktív, elfogadást segítő foglalkozás keretében, a gyerekekhez közelebb vigyük a „fogyatékkal élők” mindennapi élethelyzeteit, megkönnyítve ezzel a kommunikációt és a segítségnyújtást. A gyakorlati bemutatókon a gyerekek kipróbálhatták, milyen is vakon például a zokni-párosítás, a vízöntés vagy a készpénzzel való fizetés – mondta kérdésünkre Bernát Zsuzsanna, a VGYKE keretein belül megvalósuló Kispesti Lámpás Klub vezetője. Nem lehet elég korán kezdeni a szemléletformálást, mi már óvodás korban is tartunk játékos, kutyás foglalkozásokat. A gyerekeken keresztül pedig a családokhoz is eljutnak üzeneteink – hangsúlyozza.
A két különböző korosztályt képviselő Acsay Péter és Tanai Csaba a vakok és gyengénlátók hétköznapi közlekedésébe kalauzolta el a gyerekeket. A fiatal Péter fehér botjának segítségével mutatta be, hogy, ami a látók számára csak az úton való céltalan kopogtatásnak tűnik, az milyen fontos is a vakok számára. Ezen kívül a fiatalember segítségével gyakorolhatták azt is a gyerekek, miként kell helyesen segíteni például az utcán közlekedő vakoknak. A 3 és fél éves Bonca nevű vakvezető kutyával érkező Csaba pedig először arról mesélt a gyerekeknek, hogy miként lesz egy kiskutyából igazi segítőtárs. Mint mesélte, a 8 hetes ebeket majd egy esztendőn át nevelő gazdik készítik fel az igazi, 6-8 hónapig tartó kiképzésre, amelyet alapos orvosi és alkalmassági vizsgálat előz meg. Vakvezető kutyának (95 százalékban) temperamentumuk, egyéniségük miatt általában labradorokat, ritkán golden retrievert, esetleg keverék kutyákat használnak. A kutya nem GPS, önmagától nem talál el az úti célhoz, de nélkülözhetetlen a közlekedésben, a tájékozódásban, hiszen figyelmeztet az úthibákra, a járdára, megtalálja a megállót, tehát segít abban, hogy balesetmentesen közlekedjünk – tette hozzá. A vakvezető kutya nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, aranyos állat, de ha hám van rajta, akkor dolgozik, nem szabad a figyelmét elvonni, ezért ha valaki szeretné megsimogatni, akkor először kérdezze meg a gazdáját, megteheti-e, ha nem, akkor sem szabad haragudni a látássérültre ezért – tanácsolja gyerekeknek Csaba.
Fontos Zsuzsanna, a Kós iskola III. a osztályának tanítója lelkesedéssel beszélt a programról és arról, hogy a gyerekek is tele vannak kérdésekkel, és ha azokra őszinte választ kapnak, megszűnik tabu téma lenni a fogyatékkal élés, nem tekintenek csodabogárként a vakokra, gyengénlátókra, természetessé válik mindaz, ami kezdetben szokatlan, furcsa volt, vagy félelmet keltett bennük.
