Reformáció és művészet
A reformáció 500. évfordulója tiszteletére tartott előadást ifj. Gyergyádesz László művészettörténész a KMO-ban. A katolikus egyház hibáinak bírálatával indult a hitújító mozgalom: Luther Márton ágostonos szerzetes 1517. október 31-én a hagyomány szerint kiszögezte 95 pontból álló vitairatát a wittenbergi vártemplom kapujára.
(fotó: Getto Márton)
A Kispesti Helikon Kulturális Egyesület tagjai, képzőművészek ültek a közönség soraiban a Reformáció és művészet című előadáson szerda délután a KMO-ban. Nem véletlenül, hiszen a művészkör éppen a reformáció emlékéve alkalmából rendez kiállítást a Nagy Balogh János Kiállítóteremben novemberben, és az ismeretterjesztő előadást egyfajta felkészítőnek szánták a helikonos művészek számára – tudtuk meg Skoda Évától, az egyesület vezetőjétől.
Az előadó, a kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményének vezetője lapunknak elmondta, az előadás segítségével a művészek képet kaphatnak arról, hogy a művészettörténet szempontjából mit adott, illetve mit vett el a reformáció. Ifj. Gyergyádesz László hangsúlyozta, a reformáció az egyházi művészetben a képzőművészet végét jelentette, az ábrázolás háttérbe szorult, a szöveg került előtérbe, mint a befogadás eszköze. A művészettörténész elmondta, épp emiatt az ellenreformáció, a katolikus megújulás a képzőművészettel milliókat tudott visszatéríteni a XVI-XVII. században.
