Látogatóban a Vak Bottyán utca melletti kiserdőben
A Vak Bottyán utcai lakosok panaszára Gajda Péter polgármester, Vinczek György szociális ügyekért felelős alpolgármester és a képviselő-testület tagjai közül Dódity Gabriella, Teknős Ferenc, valamint a Kispesti Rendészeti Központ és a kerületi rendőrkapitányság munkatársai a Vöröskereszt helyi szociális munkásaival közösen meglátogatták a gyorsforgalmi úttal párhuzamos kiserdőben életvitelszerűen élő hajléktalanokat.
Évekkel ezelőtt már jártunk itt munkatársaimmal és a Vöröskereszt szakembereivel. Igaz, akkor az erdő „kispesti Sherwoodnak” nevezett részén, ahol szintén sok hajléktalan ember élt, és a Vak Bottyán utcában lakók akkoriban is sokat panaszkodtak a felgyülemlett szemétre, a fedélnélküliek életmódjára, éjszakai hangoskodására – tudtuk meg Gajda Péter polgármestertől, aki most is sátorról, sátorra, fabódéról, fabódéra járta körbe a területet, beszélgetett az ott élőkkel.
Az erdő ezen szakaszán, amely nem az önkormányzat tulajdona, hanem magánkézben van, jelenleg is 16-17 ember él életvitelszerűen. Közülük csupán ketten kötődnek valamilyen módon Kispesthez, vagy itt születtek, vagy az utolsó bejelentett lakhelyük itt volt. A többiek más kerületekből (VIII., IX., X.), vagy vidékről, például Borsod megyéből érkeztek – sorolja az itt élőkről a polgármester, aki arra a kérdésünkre, hogy mit tehet az önkormányzat ezekért az emberekért, egy néhány évvel ezelőtti programról beszélt.
Az önkormányzat keresi azokat a humánus megoldásokat és társakat, szervezeteket, amelyekkel segíthet. Kispesten is elindította „Kunyhóból lakásba” programját az Utcáról Lakásba Egyesület és A Város Mindenkié csoport. Az önkormányzat két – eddig üresen álló – szociális bérlakás felajánlásával és egy-egymillió forinttal támogatta a programot, amelynek keretében ketten lehetőséget kaptak: az erdőből lakásba költözhettek. De ennyi embernek nem tudunk segíteni, hiszen egy kerület nem oldhatja meg egy egész ország hajléktalan-ellátási gondjait, nem fogadhat be minden hajléktalant, nem ez a feladatunk. Nem normális helyzet az, hogy van olyan lakója az erdőnek, aki túl a hatvanon csaknem húsz éve él az erdőben. A problémát, össztársadalmi megoldás és szociális lakások hiányában helyben csupán enyhíteni lehet, a nagyon deviáns esetekben rendészeti intézkedés hozhat rövid időre egyfajta megoldást – tette hozzá Gajda Péter.
A kispesti erdőlakókat név szerint is jól ismerő és kerületben csellengő hajléktalanok életét figyelemmel kísérő Csóka Éva, a Vöröskereszt II. telephelyének vezetője szerint csaknem 100-110 hajléktalan fordul meg alkalomszerűen a városban, de legalább hatvanra tehető azoknak a száma, akik életvitelszerűen is itt élnek. Mint mondta, a fedélnélküliek egy része dolgozik, de a legtöbben lomizásból, guberálásból tartják fent magukat. Sorsuk különféle, de egy közös bennük, szállóra nem mennének, inkább vándorolnak erdőről, erdőre. Szabadságra, önállóságra, saját otthonra vágynak, ahová elvihetik állataikat is. A Vöröskereszt támogatná havi húsz ezer forinttal azokat a hajléktalanokat, akik albérletbe költöznének, de erre itt még nem nagyon volt szükség – mondják a szakemberek.
Az erdő mellett lakók panaszai jogosak, bár napközben nincs gond az erdőben élőkkel, inkább az esték a zajosabbak, amikor idegenek érkeznek „látogatóba”, ilyenkor hangosabbá válik az erdő is. Bár árnyalja a képet, hogy van olyan védencük, aki komoly pszichiátriai betegségben szenved, mégis van pártfogója a Vak Bottyán utca túloldaláról, aki ruhát, sőt mobiltelefont is hozott már neki. Az erdőben élők kilátásai is szélsőségesen eltérőek. Valaki már csak arra vár, hogy a IX. kerületből megkapja a várt lakást, egy fiatal lány párjával hamarosan albérletbe költözik innen, egy házaspár, akiknek négy gyereke nevelőszülőknél él és a pár férfi tagja maholnap munkát vállal a szociális foglalkoztatóban, majd innen jár dolgozni.
A kispesten felbukkanó hajléktalanok gondozását együttműködési megállapodás alapján az önkormányzat megbízásából a Vöröskereszt, a Kijárat Egyesület és a Misszió Alapítvány végzi, de krízisidőszakban aktív segítség jön a Menhely Alapítványtól, a Máltai Szeretetszolgálattól és a baptista egyháztól – tudtuk meg Vinczek Györgytől. A szociális területet felügyelő alpolgármester szerint a hajléktalanok élelmezése szinte teljesen megoldott, hiszen a népkonyhák, a szervezetek rendszeresen ellátják őket élelemmel, és az intézményekben, nappali melegedőkben még a ruhájukat is kimoshatják, tisztálkodhatnak.
