Kitüntették a műfordítót

A Kispesti Német Nemzetiségi Önkormányzat javaslatára, Heinrich Weissling műfordító 90. születésnapja alkalmából, több mint 50 éves kiemelkedő műfordítói tevékenysége elismeréseként, Pro Cultura Hungarica díjat kapott az emberi erőforrások miniszterétől. Heinrich Weissling a magyar irodalom német olvasókkal való megismertetése területén valóságos kulturmissziót töltött be. Több mint 60 irodalmi alkotást fordított magyarról németre, s ezzel lehetővé tette a nemzetközi megjelenést, a magyar kultúra megismerését.

Heinrich Weissling a Tolna megyei Keszőhidegkúton született, 1923. augusztus 4-én. Elődei, akik generációkon keresztül földművesek voltak, még a 18. század elején német tartományokból települtek hazánkba. Heinrich-ék hárman voltak testvérek, egyedüli fiúként, s a legidősebb gyermekként is, a hagyományoknak megfelelően, ő volt hivatott szülei munkáját folytatni. Ám szülei mégis felsőbb iskolába küldték. A gimnázium négy alsó osztályát Gyönkön végezte, majd Budapestre került, ahol a Hunfalvy János Kereskedelmi iskolában érettségizett. Ezt követően felvételt nyert a Műegyetemre. Tanulmányait a csepeli Weiss Manfréd gyárban megkeresett munkabéréből fedezte.

Majd elérkezett 1944 ősze, amikor a közelgő front miatt a tanintézeteket bezárták. December elején szülőfaluját is elérte a háború szele. Egy hónap múlva pedig összeszedték a németajkú lakosságot, ahogy akkor fogalmaztak, egy kis „malenkij robot”-ra. Heinrich Weisslingnek ez a rövid kötelező munka, 56 hónapig tartott. Időközben szüleit Németországba telepítették, így szabadulása után, követte őket a szászországi Döbelnbe. Majd 1952-ben feleségével a Zschopau völgyébe, Waldheimbe költözött. E házasságból két gyermekük született, s apjuk egyetemi álmait ők vitték tovább, mindkettő fizikus lett.

Heinrich Weissling az évek folyamán több mint hatvankötetnyi regényt és rövid prózát fordított magyar nyelvről németre és gyümölcsöző kapcsolatot ápolt a Corvina Kiadóval. Nyugdíjasként intenzíven foglalkozott helytörténettel is.

Munkája elismeréseként városa díszpolgárává választották. Nyelvtudását, kapcsolatait nemcsak az irodalomban kamatoztatta, hanem intenzíven közreműködött a német-magyar kapcsolatok erősítésében.

Heinrich Weissling nemcsak a magyar irodalom német nyelvterületi nagykövete volt, hanem klasszikusaink művészi tolmácsolója is.

Heinrich Weissling jelentősebb fordításai:
Jókai Mór: Sárga rózsa, Az arany ember, Szegény gazdagok
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Gárdonyi Géza: A lámpás, A láthatatlan ember
Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi rómaiak
Passuth László: Ravennában temették Rómát
Dékány András: Robinson utolsó kalandja, S. O. S. Titanic, Az elveszett sziget
Boglár Lajos: Wahari, Fekete csillag
Kodolányi János: Égigérő hegyek között, Az utolsó szivar az Arab Szürkénél (elbeszélések)
Szentmihályi Szabó Péter: Gellért