Petőfi nyomában Erdélyben
Május 22-én reggel 6-kor indultunk az iskola elől. Nagyon izgultunk, túlpörögtünk.
Az első állomásunk Arad volt, úgy éreztük, mintha Budapesten lennénk a Hősök terén, itt találkoztunk a honismereti vezetőnkkel is, aki végigkalauzolt bennünket Erdélyen.
Majd Vajdahunyadvár következett, ami egyszerűen varázslatos volt, Enikő néni még verset is mondott. A napot egy vízesésnél zártuk, ahol szerintem még cseppköveket is láttunk.
Második nap reggel még a szállásunk udvarán lévő Árpád-kori templomot néztük meg, majd búcsút vettünk Algyótól, és Gyulafehérvárra mentünk, ahol nemcsak Petőfiről, hanem Az egri csillagokból megismert Fráter Györgyről, Izabella királynéról és fiáról is beszélgettünk a sírjuknál. Rövidke várnézésre volt időnk.
Segesvárott csapatokban fedeztük fel a várat, illetve az óvárost. Eddig csak Petőfi halála miatt ismertük a város nevét, de most már tudjuk, hogy itt született Drakula, tudjuk, hol evett itt herceg korában Károly angol király, és hol szállt meg Szendrey Júlia, miközben az eltűnt férjét kereste.
Fehéregyházára vezetett az utunk, ahol megtudtuk, hogy Petőfi legalább három helyen született és hat helyen hunyt el. Megkoszorúztuk a feltételezett sírját, közösen szavaltunk. Majd fáradtan megérkeztünk Gernyeszegre, ahol már csak a panzió tava körüli sétára volt erőnk.
Szerdán Szovátára mentünk, körbe sétáltuk a Medve-tót, a Vörös- és Zöld-tavat. A Medve-tó vize sós, nagyon könnyen felmelegszik, ami miatt nagyon kedvelt látványosság: rengeteg szálloda mellett vezetett el az út egyébként. Medvét csak faragottat láttunk, viszont másnap hajnalban érkezett a telefonjainkra figyelmeztetés: a közelben medvét láttak! A sószoros volt az egyik kedvencünk, volt függőhíd, sárba ragadás, mezei virágok és versenyfutás.
Korondon vásárolhattunk, ahol sajnos nem sok eredeti fazekas terméket láttunk. Marosvásárhelyt csapatokban jártuk be, követve a feladatlapunk állomásait, még tüntetést is láttunk, illetve csak a gyülekezést…
Másnap Tordára mentünk a sóbányába, kint megsültünk, bent-lent lehűltünk. Kétszer 13 emeletet másztunk meg, kipróbáltuk a visszhangot.
Majd a tordai hasadéknál megebédeltünk, micset ettünk, ami eredetileg háromféle darált húsból készül és nagyon-nagyon finom. Csak vágyódva nézegettünk a hasadék felé, akkor még nem gondoltuk, hogy át is kelünk rajta. Na, ez volt az igazi csoda! Hidakon, sziklás ösvényeken, meredek sziklafalak között vezetett az út. Nagyon elfáradtunk, és megszomjaztunk. Estére értünk Kolozsvárra, ahol megint csapatokban fedeztük fel a várost, a János Zsigmond Unitárius Kollégium hetedikesei szegődtek mellénk, többen elérhetőséget is cseréltünk velük.
Elérkezett az utolsó napunk, már nagyon fáradtak voltunk, de mégis nagyon gyorsan összepakoltunk. Volt, aki már csak vonszolta magát a Sárkányok kertjében, volt, aki mint egy hegyi kecske, szaladgált.
Nagykárolyban megnéztük a fogadót kívülről, ahol Petőfi megszállt, és állítólag az ablakból pillantotta meg először Szendrey Júliát, majd a kastélyt is megnéztük, a parkot, ahol Júlia is sétált.
Ezután már csak a hosszú, fárasztó hazaút várt ránk, és természetesen a búcsúzás egymástól, majd pedig az élménybeszámolók.
Határtalanul gazdag, kalandos, mulatságos öt napunk volt.
Kispesti Kós Károly Általános Iskola
7. b.
Határtalanul program
