Erdély szíve, felfedezőúton a 7. b-vel
Kurucz Nóra és Németh Luca, a Kispesti Kós Károly Általános Iskola 7. b osztályos tanulóinak beszámolója a Határtalanul kirándulásról.
1. nap 2024. 06. 03.
Reggel hatkor gyülekeztünk az iskola előtt, így érthető okokból elég fáradtak voltunk. A buszon szerencsére volt időnk aludni, ugyanis kb. 2-3 óra volt, mire a határra értünk.
Ott ellenőrizték az iratainkat, majd meg sem álltunk egészen Nagykárolyig, ahol felvettük Jónást, az idegenvezetőnket, aki megmutatta nekünk Erkel és Kölcsey Ferenc szobrát, majd a szobroktól nem messze található Károlyi-kastélyt.
Ezek után, egy viszonylag hosszú buszút következett, aminek a végén a Sárkányok kertjénél találtuk magunkat. Az eső kicsit esett, de minket ez sem tántoríthatott el.
A napot kolozsvári szálláshelyünkön zártuk.
Erdély 2. nap 2024. 06. 04.
A napunk 7 órakor kezdődött és 45 percünk volt összepakolni reggeli előtt. (Mi hoztuk a formánkat, így természetesen nem készültünk el időben.)
Első állomásunk a János Zsigmond Unitárius Kollégium volt Kolozsváron, ahol a helyi tanárok körbevezettek minket az iskolában, a diákok pedig a városban. A lányok, akikkel mi egy csoportba kerültünk nagyon jó fejek voltak. A program végén természetesen a csoportkép sem nem maradhatott el. Utána viszont indultunk tovább Kós Károly sírja felé, ahol elhelyeztük koszorúnkat.
Ezután a tordai sóbánya felé vettük az irányt. Miután átvettük az alapszabályokat és a találkozóhelyeket, el is indultunk felfedezni a bányát. Fogalmunk sincs, hogy hány lépcsőfokot mentünk lefelé, de ez még mindig egyszerűbb volt, mint felfelé. Kipróbáltuk a visszhangot, lementünk a tóhoz, és néhányan még óriáskerekeztük is.
Az éjszakát Piricskén, a hegyi pihenőházban töltöttük.
3. nap 2024. 06 05.
Miután megreggeliztünk el is indultunk az első állomásunkhoz, a Békás-szoroshoz. Nagyon furcsa látvány volt, hogy mellettünk a folyó folyt, körbevettek minket a hegyek, viszont mégis csak az autóút szélén gyalogoltunk, és velünk szemben jött a forgalom.
A következő hely a Gyilkos-tó volt, ahol egy másfél órás sétát tettünk, lehet azért sikerült ilyen hosszúra, mert a lányok gyakran lemaradtak és virágokat szedtek.
Végül már csak egy állomásunk maradt hátra, a Csíksomlyói kegytemplom, ahol Jónás érdekes legendákat mesélt a Mária-szoborról. Ezek után visszaindultunk a szállásra, ugyanúgy Piricskére.
4. nap 2024. 06. 06.
Reggeli után felszálltunk a buszra és elindultunk Farkaslakára. Ott Jónás mesélt nekünk Tamási Áronról, és a sírját is megnéztük. A következő állomásunk Korond volt, ahol nem esett nehezünkre elkölteni a maradék pénzünket.
A vásárlás után a Medve-tóhoz mentünk, sétát tettünk a tó körül. Ezután jött csak a neheze, a következő állomásunk a Tordai-hasadék volt, ahol 1 órát túráztunk, viszont megérte, mert a kilátás gyönyörű volt.
A túra után ismét buszba szálltunk és elindultunk az utolsó szállásunkra, Kolozsvárra, ami ugyanaz volt, mint első nap.
5. nap 2024. 06. 07.
Reggeli után, mint mindig, a buszhoz vettük az irányt és elindultunk Nagyváradra. Útközben megálltunk Vasvári Pál szobránál Körösfőn, amiről Jónás szintén mesélt nekünk. Itt megnéztünk egy templomot, amiről Kós Károly inspirálódott Wekerle építésénél.
Mindezek után Nagyváradra utaztunk, ahol Jónás a különböző építészeti stílusokról és művészettörténeti korokról mesélt, illetve még fagyizni is elmentünk. Itt búcsúztunk el Jónástól, az idegenvezetőnktől, akit nagyon megszerettünk.
Már csak néhány óra és szerencsésen hazaérkeztünk.
Végül, Jónás szavait idézzük: „a sok legenda és művészettörténet mellett (helyett), csak egy évszámot jegyezzetek meg: 2024., mert voltunk Erdélyben!”
