Szomszédünnepet tartottunk
A Szigligeti utca–Klapka utca közötti füves területen rendeztünk Szomszédünnepet 2013. június 1-jén.
A programok 10 órakor kezdődtek, a lim-lom vásáron mindenki kipakolhatta feleslegessé vált dolgait, a receptcsereberén egy megterített asztalon foglaltak helyet a vendégek által hozott sütemények, üdítők, szörpök. Ezek receptjeit a sütik készítői megoszthatták az érdeklődőkkel és még saját készítésű bodza szörpöt is kóstolhattunk.
A kézműves sátor alatt a gyerekek természetes anyagokból készíthettek alkotásokat: papírmasét csirizzel, a kicsiknek só-liszt gyurma állt a rendelkezésükre. A társasjátékok az újrahasznosításra épültek. A lepedőre festett játéktábla és a hozzá tartozó kartondobozok, mint szelektív hulladékgyűjtő konténerek segítettek a gyerekeknek játékos formában megtanulni mit mibe dobhatunk, és mire lehet újrahasznosítani. Ezen kívül a szőnyegen újrahasznosított anyagokból, kartonból, bonbonos dobozból pet palackból készült játékokat próbálhattak ki.
Reizingerné Fejes Tünde, aki szabadidejében önkéntesként jelnyelvet oktat, megtanította az érdeklődőknek nevüket jelnyelven, fonomimikával. A felnőttek ezalatt jót beszélgettek, és sok olyan információt megtudhattunk egymástól, ami eddig rejtve maradt, pl. ki tud segíteni számítógépet szerelni, milyen növényeket érdemes az erkélyen termeszteni, sok szó esett a gyermeknevelésről, és volt köztünk pedikűr-manikűrös is.
Mindenképpen pozitívan értékelem az első szomszédünnepes megmozdulást, hiszen több mint ötvenen találkozhattunk aznap. Volt, akit látásból már ismertünk és volt akit most ismertem meg. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Sokan nyilatkozták, hogy szívesen eljönnek máskor is. Ez az első alkalom arra is nagyon jó volt, hogy az emberek megismerjék a
"szomszédünnep" mint szó jelentését, hiszen sokan nem tudták hová tenni a megnevezést. Örülök, hogy a média ilyen nagy érdeklődéssel volt a rendezvény iránt így talán könnyebb lesz bevonzani olyanokat is, akik eddig nem ismerték, vagy nem mertek nyitni.
Célom, mindenképpen folytatni ezt a kezdeményezést, szeretném az embereket egymás felé bizalomra buzdítani. Az elképzelésem, hogy több hasonló szervezettel felvenném a kapcsolatot, akikkel összefogva egy nyitottabb, összetartó közösséget kovácsolhatunk.
Önkéntesként dolgozva (Kispesti Családsegítő) látom, hogy mennyire fontos egy jó beszélgetés, akár csak a problémák elmondása is másnak, hiszen amint kimondjuk, kibeszéljük magunkból, sokszor meg is oldódnak. Az önkormányzat részéről is pozitív jelzést kaptam, támogatják a kezdeményezést a jövőben is.
Pádár Andrea
